A történész szerint a sok probléma közül az egyik legnagyobb az volt, hogy a magyar politikai elit elhitte, nagyszámú nemzetiségeit felülről, hatalmi szóval irányíthatja:
Budapest 1849-ben egy 150 000 lakosú nagyváros volt. Az I. világháború elejére másfél milliós világvárossá vált. Egy 30 milliós ország fővárosává, amelynek Parlamentje nagyobb volt, mint a Rheistag. Ezekre a tervekre érkezett Trianon tragédiája.
Trianonban liberális alapelvek alapján hoztak döntéseket, de nonszensz módon ezeket az alapelveket csak a győztesekre alkalmazták. A békeszerződés önrendelkezési jogról beszélt, de egy francia-brit elsőbbséget volt hivatott konzerválni a németekkel szemben, és ennek az árát a kelet-európai országokkal akarták megfizettetni, mert ez volt a legolcsóbb. Szükségszerű volt, hogy nagyon hamar összeomlott a szerződés, ennek a fenntartására ugyanis a nyugati hatalmaknak nem volt sem pénze, sem politikai felhatalmazása.
További kérdéseink, melyekre választ kapunk:
Miért nem sikerült a román, szerb, szlovák kisebbségek asszimilációja?
Mely nemzetiségeket sikerült asszimilálnunk?
Hogyan nézett ki Budapest az 1920-as években?
Hogyan törődhettünk volna hatékonyan Trianon emlékezetével?
Miért nem oldották meg sehol a magyar lakosság nemzeti jogállását?
Miért megdöbbentő, ha bárhol a világban megünneplik a trianoni békeszerződés létrejöttét?
Hogyan segíthet az Európai Unió Trianon még mindig fennálló problematikájának feloldásában?
