Brassó (ma Brașov, Románia)
Brassó, város Romániában, Brassó megye székhelye. Erdély délkeleti részén, a Kárpát-kanyarban, a Barcasági-medencében fekszik, a Cenk hegy lábánál.
Erdély egyik legfontosabb városa, az Erdélyt Havasalfölddel és Moldvával összekötő fő kereskedelmi útvonal kereszteződésénél fekszik. Ez az előnyös fekvés határozta meg gazdasági jelentőségét a történelem folyamán. Fontos ipari és kereskedelmi központ volt, ugyanakkor a szász, a magyar és a román kultúra nagy kisugárzású művelődési központja is.
Az első írásos emlékek a vidékről a XIII. század elejéről származnak. 1211-ben II. András királyunk Brassó vidékét, az egész Barcaságot a német lovagrendnek adományozta. A lovagokkal érkezett német telepesek itt maradtak a lovagrend kiűzetése után is.
A település Nagy Lajos idejében árumegállító jogot kapott. A tatár és török pusztítás után, a XV. században épített 28 tornyú és 7 bástyájú városvédő falakból ma már csak a Katalin-bástya maradt meg. 1524-ben épült a fellegvár, amit Bethlen Gábor erősített meg. A várost 1689-ben tűzvész pusztította, mely a templom falait is feketére kormozta, ezért nevezik Fekete templomnak.
A Rákóczi szabadságharc idején Brassó nem csatlakozott a fejedelemhez, ezért a kurucok a várost kifosztották.1849 márciusában Bem tábornok foglalta el, majd 1849. június 19-én a cári csapatok szállták meg.
A trianoni békeszerződésig Brassó vármegye székhelye volt. 1920-ban a Román Királysághoz került.
Lakossága
1910-ben 41 056 lakosból 17 831 magyar, 11 786 román, 10 841 német
2011-ben 252 814 lakosból 21 8691 román 16 533 magyar 1183 német
Érdekességek
Brassó mindenkor fontos kereskedőváros volt, az erdélyi gazdasági, kulturális élet egyik központja. A belváros rendkívül gazdag történelmi és kulturális nevezetességekben.
A Fekete templom 1383 és 1424 között épült, az egykori Magyarország legnagyobb temploma volt, eredetileg a Nagyboldogasszonynak szentelték. Déli kapuja felett Mátyás és Aragóniai Beatrix címere látható. A reformáció óta evangélikus templom.
1498 körül itt született, majd tevékenykedett Johannes Honterus evangélikus prédikátor, a szászok reformátora. Itt is halt meg 1549. január 23-án. Szobra a Fekete templom déli oldalán áll.
Itt született 1506-ban vagy 1507-ben Bakfark Bálint lantművész, zeneszerző.
Brassó szülötte Koszta József festőművész.
A város híres szülötte még többek között Áprily Lajos (1887–1967) költő és Sánta Ferenc (1927–2008) író is.
A város egyik látványossága a Zsinór utca. A 83 méter hosszú sikátor mindössze egy méter széles.
A város mellett lévő Cenk hegyre felvonóval is fel lehet jutni. A tetőn állt hajdan Brassovia vára.
Az Aranyszarvas Fesztivált 1968-ban a román kormány rendelkezésére szervezték meg abból a célból, hogy bebizonyítsák a nyugatnak, hogy Románia nyitott ország. Négy évvel később, Ceausescu, megszüntette, 1992-től azonban újból minden évben megtartják.
Az egyik felvetés szerint a brassói receptjét egy Gróf Nándor nevű vasúti szakács találta ki 1948-ban, a Budapest–Brassó között közlekedő járaton (sertés-szűz hús, fokhagyma, fekete bors, burgonya összetevőkkel).
Képeslapok, valamint lásd még itt
Térképek, valamint lásd még itt, itt és itt
Média: A brassói Fekete Templom kincsei
Utcatörténet
A fővárosi Brassó köz a XI. kerületben, Sasadon található, 1931-ben kapta a nevét. Hozzá kapcsolódik a Brassó út, ugyancsak a XI. kerületben. Brassó utca összesen öt kerületben fordul elő. A II. kerületben 1938 óta, a XVII. kerületben, Rákoshegyen az 1930-as évek óta, a XVIII. kerületben 1932 óta van Brassó utca. A XIX. kerületi Brassó utca, Kispesten 1940, a XX. kerületi 1941 óta viseli az erdélyi város nevét. A XVI. kerületben, Rákosszentmihályon az 1920-as években nevezték el a Brassói utat, míg Brassói utca három is található a fővárosban, a IV. kerületben, Újpesten 1925, a XXI. kerületben Csepel-Kertvárosban 1930, és a XXII. kerületben az 1930-as évek óta.
