Kézdivásárhely (ma Târgu Secuiesc, Románia)
A Kárpát-medence legkeletibb erdélyi magyar többségű városa, az egykori Kézdiszék központja a Feketeügy folyó völgyében, 30 km-re Sepsiszentgyörgytől fekszik.
A város területén római katonai tábor volt, amely az Ojtozi-szorost vigyázta. A Kézdi előtag utal az itteni székelyek XI. századi lakóhelyére, a mai Százkézdre. Zsigmond király 1427-ben vásáros hellyé nyilvánította, ekkor még Torjavására néven. A középkorban jelentős céhes ipara volt. Az 1848–49-es szabadságharcban a háromszéki védelem központja volt, itt öntötték Gábor Áron híres ágyúit. Az ágyúöntő szobra 1971 óta a főtéren áll. A város különlegessége, hogy a főteret, az egykori piacteret övező házak kapui mind egy-egy utcának a végei, amelyek korábban az itt élő kereskedők udvarai voltak.
A trianoni békeszerződésig Háromszék vármegyéhez tartozott, 1920-ban a Román Királysághoz került, a második bécsi döntés értelmében 1940. augusztus 30-án a város visszakerült a Magyar Királysághoz. A II. világháború után ismét Románia része lett.
Lakossága 1910-ben: 6079 lakosból 5970 magyar, 50 román, 37 német
Lakossága 2011-ben: 16 940 lakosból 14 840 magyar, 1262 román, 229 roma
Érdekességek
A város legnagyobb ünnepe az Őszi Sokadalom, amelyet az aratási és a szüreti örömünnepek között évente rendeznek meg.
Az egykori városháza épületében kapott helyet az Incze László Céhtörténeti Múzeum, itt tekinthető meg az egyetlen megmaradt Gábor Áron-féle ágyú másolata.
Kézdivásárhely református temploma 1783-ban épült a középkori templom helyére. Az 1834-ben bekövetkezett nagy tűzvészben leégett, újjáépítése 1838-ra fejeződött be.
Utcatörténet
A Főváros XVIII. kerületében, Szent Imre-kertvárosban 1932 óta viseli utca Kézdivásárhely nevét.
