Korpona (ma Krupina, Szlovákia)
Ma a Besztercebányai kerület Korponai járásának, Trianon előtt Hont vármegye Korponai járásának székhelye. Zólyomtól 27 km-re délre, a Korpona-patak völgyében fekszik.
A falut a Hontpázmány nemzetség alapította a 11. században, majd német hospesek, a 13. században szász bányászok telepedtek le itt. A tatárjárás idején elpusztult. IV. Bélától kiváltságokat kapott. Giskra 1440-es támadása után a 13. századi templomot erődítménnyel vették körül. A husziták húszéves birtoklásának Mátyás vetett véget. A város feletti hegycsúcsra őrtornyot építettek, amit Tarisznyavárként emlegettek. 1582-ben a törökök nem tudták bevenni. 1604-ben Bocskai vezére, Rhédey Ferenc foglalta el. Az 1605-es korponai országgyűlés határozatai 1848-ig meghatározták az ország alkotmányozását, ennek főbb pontjai: vallásszabadság, a király az ország beleegyezése nélkül nem kezdhet háborút, hazai tisztségekre csak magyar állampolgárok nevezhetők ki, a király Magyarországon kell, hogy lakjon, csak a törvény előtt bizonyítással elmarasztalt személyt lehet elítélni.
A 17. század a váltakozó sikerű török ostromok időszaka. A korszakban Korpona Hont vármegye székhelye volt. 1682-ben Thököly, majd Ocskay foglalta el.
Lakossága 1910-ben: 4016 lakosból 3640 szlovák, 484 magyar, 24 német
Lakossága 2011-ben: 8046 lakosból 7070 szlovák, 74 roma, 25 magyar
Érdekességek
Móra Ferenc írása a Szegedi Naplóban jelent meg A korponai országgyűléshez címmel 1905. november 24-én.
Korpona a fő helyszíne Kosáryné Réz Lola Vaskalitka című regényének.
Jelentős 13. századi denárlelet került elő az egyik Korpona-közeli dűlőben.
Utcatörténet
A XVIII. kerületi Szemeretelepen 1930-ban, a X. kerületi Ligettelken 1911-ben neveztek el utcát Korponáról.
