Lupény (ma Lupeni, Románia)
Erdélyi város a Déli-Kárpátokban, a mai Hunyad megye déli részén, a Petrozsényi-medencében a Zsil folyó partján. Dévától 110 km-re.
A terület benépesedése az 1800-as évek második felében indult meg, amikor az itteni szénkészletek kutatása és feltárása megkezdődött. 1868-ban kezdetét vette az állandó szénkitermelés, melynek következtében az egyszerű hegyi pásztorfalvak rövid időn belül bányászvárosokká alakultak át, hamarosan az Osztrák-Magyar Monarchia egyik legfontosabb bányavidéke lett. Lupényt a legnagyobb bányászkolóniák között tartották számon, 1928-ban itt nyílt meg a Viszkóza műselyemgyár.
1997-ben megkezdték a széntermelés csökkentését és a bányák bezárását, így a terület városai hanyatlásnak indultak, lakosságuk száma visszaesett.
A trianoni békeszerződésig Hunyad vármegyéhez tartozott, 1920-ban a Román Királysághoz került.
Lakossága 1910-ben: 8034 lakosból 3630 magyar, 2145 román, 712 német
Lakossága 2011-ben: 23 390 lakosból 19 365 román, 1566 magyar, 771 roma
Érdekességek
1977. augusztus 2-án a helyi bányászok felkeltek a kommunista, kizsákmányoló rezsim ellen, a mozgalom az egész Zsil-völgyre kiterjedt. A megmozdulás közvetlen kiváltó oka az volt, hogy a kormány a bányászok megkérdezése nélkül egy egész sor addig érvényben lévő kedvezményt megszüntetett. A hatóságok azonban leverték, sokakat ítélve börtönbüntetésre.
Lupényban található a Zsil-völgy legnagyobb református temploma, melyet 1913. június 29-én szeneltek fel. A templom előtti kopjafa a magyarság összetartó szimbóluma, melyen ez áll: „Őseidnek szent hitéhez, nemzetednek gyökeréhez, testvér, hűtlen ne légy soha!”
Utcatörténet
A II. kerületi Pasaréten 1933 óta viseli utca Lupény nevét.
