Nagyenyed utca (ma Aiud, Románia)
Erdély szívében, Fehér megyében, Gyulafehérvártól 30 km-re északra a Maros jobb partján fekszik Nagyenyed. Neve személynévből származik, mivel templomának Szent Egyed a védőszentje.
A település már a római korban is lakott volt. A szász alapítású várost először 1299-ben említi oklevél. A várost és középkori vártemplomát a török háborúk idején többször feldúltak, kirabolták. Nagyhírű református kollégiumát 1622-ben Bethlen Gábor alapította, ahol kiváló tanárok tanítottak, sok neves ember került ki falai közül. Innen indult Kőrösi Csoma Sándor is ázsiai útjára.
A várost 1849. január 8–17. között a román felkelők elpusztították, közel 1000 védtelen embert mészároltak le helyben. Ugyanennyien, akik mezítláb a környező hegyekbe menekültek, megfagytak a mínusz huszonnégy fokos, dermesztő hidegben.
A trianoni békeszerződésig Alsó-Fehér vármegyéhez tartozott, 1920-ban a Román Királysághoz került.
Lakossága 1910-ben: 8663 lakosból 6497 magyar, 1940 román, 163 német
Lakossága 2011-ben: 16657 lakosból 12752 román, 2395 magyar, 424 roma,
Érdekességek
A Rákóczi-szabadságharc idején a labancok megtámadták Nagyenyedet, a város védelmében 30 diák esett el, emlékművük a Kápolna-dombon áll. Az eseményt Jókai Mór A nagyenyedi két fűzfa című művében örökítette meg 1853-ban. 1979-ben film is készült a történetből.
Nagyenyed vártemplomát 1333 és 1335 között építették polgárai. Az Árpád-kori várat a XIV–XV. században kibővítették, nyolc torony őrizte.
Utcatörténet
A fővárosi XII. kerületi Krisztinavárosban található Nagyenyed utca 1938 óta, a XVIII. kerületi Szent Imre-kertváros azonos nevű utcája pedig 1932 óta viseli az erdélyi település nevét. A XIX. kerületi Kispesten is található Nagyegyed utca, amely 1940 óta viseli ezt a nevet. Budafokon a mai XXII. kerületben Enyed utca emlékeztett a nagy múltú városra az 1930-as évek óta.
