Nagyvárad (ma Oradea, Románia)
A város a romániai Bihar megye székhelye, a Sebes-Körös mindkét partján, a határtól 8 km-re fekszik, 1216 méter tengerszint feletti magasságon.
A város történelme a X. században a várral kezdődik. Neve mutatja, hogy kisebb méretű megerősített hely volt. A hagyományok szerint Szent László itt monostort alapított, amelyet uralkodásának második felében püspökséggé emelt. Ekkor erősítették meg először falait, és az első székesegyházat még maga az uralkodó kezdte építtetni. László király váradi sírjának köszönhetően rövidesen zarándokhellyé vált, s így Székesfehérvár után a város hamarosan a magyar királyság második legfontosabb vallási és szellemi központjává fejlődött.
1241-ben a tatárok elpusztították a várost. A magyar királyok jelentős adományokkal járultak az újjáépítés költségeihez, és többen ide is temetkeztek, mint II. István, II. András, Károly Róbert felesége, Beatrix, Nagy Lajos lánya, Mária, majd később Zsigmond király. Nagyvárad hamarosan a magyar humanizmus bölcsője, a reneszánsz művészet és a tudomány egyik központja lett, ami az Erdélyi Fejedelemség korszakában is megmaradt.
A török háborúk korában az egyik legfontosabb végvárként számos jelentős esemény helyszíne volt Várad, többször cserélt gazdát, végül 1692-ben szabadították fel az oszmán uralom alól. A Rákóczi-szabadságharc idején a város kitartott a császár mellett, a kurucok nem tudták elfoglalni a várat a hétéves ostrom után sem. Az 1848-as forradalom és szabadságharcban jelentős szerep jutott Váradnak. Itt volt a honvédség hadfelszerelési központja.
A trianoni békeszerződésig Bihar vármegyéhez tartozott, 1920-ban a Román Királysághoz került, a második bécsi döntés értelmében 1940. augusztus 30-án a város visszakerült a Magyar Királysághoz. A II. világháború után ismét Románia része lett.
Lakossága 1910-ben: 64 169 lakosból 58 421 magyar, 3604 román, 1416 német
Lakossága 2011-ben: 196 367 lakosból 132 718 román, 45 305 magyar, 2132 roma
Érdekességek
Szent László a monda szerint vadászat közben álmot látott egy erdőben: kolostort kell építenie oda. A templom köré vár épült, így született meg Várad, ahol temetésére is sor került. A századfordulón a történész körökben kétségek merültek fel a temetési helyszínnel kapcsolatban.
László váradi sírja úgynevezett istenítéletek helye volt, a tüzesvaspróba vagy a forróvíz-próba alkalmazása által igazságot szolgáltató fórum lett. A középkori László-kultusz kibontakozásához a döntő lépést III. Béla tette meg, aki 1192-ben pápai jóváhagyással szentté avatta Lászlót.
Nagyváradon számos olyan személyiség látta meg a napvilágot, akik a magyar történelemben jelentős szerepet játszottak. Leghíresebbek közülük: Pázmány Péter esztergomi érsek, bíboros, Báthory Zsigmond és Báthory Gábor erdélyi fejedelmek, valamint Tisza Kálmán Magyarország leghosszabb ideig hivatalban lévő kormányfője.
Ady Endre 1899-től Nagyváradon élt, itt ismerkedett meg múzsájával Lédával (Brüll Adél). A költő Váradon tartózkodásának emlékét ma múzeum őrzi.
Utcatörténet
A fővárosi II. kerületi Remetekertvárosban az 1930-as évektől, a III. kerületi Csillaghelyen az 1920-as évektől, a XVI. kerületi Rákosszentmihályon az 1930-as évektől, a XX. kerületi Gubacsipusztán 1932-től viseli utca a Bihar megyei település nevét. A IV. kerületi Istvántelken lévő Nagyvárad utca 1951-ben olvad bele az Ősz utcára, a XI. kerületi Albertfalván lévőt pedig 1945-ben nevezték át Ságvári Endre utcára, ma Érem utca. A XVIII. kerületi Szemeretelep Nagyvárad utcáját 1953-ben nevezték át Nyíregyháza utcára.
A IV. kerületi Megyeren 1932-től van Nagyváradi utca, míg a XVIII. kerületi Ganztelepen lévő Nagyváradi utcát 1945-ben nevezték át Szinyei Merse utcára.
Feltehetően a város régebbi elnevezését őrzi a III. kerületben, Filatorgáton lévő Váradi utca 1962-től. A XI. kerületben lévő Kelenföldi Váradi utcát 1940-ben Bogáncs utcára nevezték át, ma Olajfa utca. A XVII. kerületi Rákoscsabán lévő egykori Váradi utca 1954-től a Rámás utca nevet viseli.
