Podolin (ma Podolínec, Szlovákia)
Podolin a történelmi Magyar Királyság északi határán feküdt, Szepes vármegyében, a Poprád folyó mentén, közel a mai lengyel-szlovák határhoz.
Határőrhelyként alakult a XII. században. A tatárjárás pusztítása után építette fel saját birtokaként IV. Béla lánya, Árpádházi-szent Szent Kinga (vagy Kunigunda) férjével, V. Boleszláv lengyel fejedelemmel. Szabad királyi várossá Zsigmond király emelte 1412-ben, de röviddel ezután elzálogosította a lengyel királynak a többi szepesi várossal együtt – majd csak 1772-ben, Lengyelország első felosztásakor került vissza a Magyar Királysághoz.
A középkor végétől kezdve több céh is alakult a városban, híres volt takácsairól, csizmadiáiról, heti vásárt is tartott csütörtökönként. Az oktatástörténet szempontjából is fontos település Podolin, itt nyitott a történelmi Magyarország területén először gimnáziumot a Piarista Rend 1642-ben.
A város, Szepes vármegyével együtt javarészt elkerülte a kora újkori háborúkat, 1848–1849-ig hadi cselekmények nem zajlottak a területén.
Az első világháború után elfoglalta a csehszlovák hadsereg, 1920-ban pedig hivatalosan is a Csehszlovák Köztársasághoz került. Az I. bécsi döntés nem érintette a területet, a második világháború alatt a frissen kikiáltott független Szlovákiához került, majd annak megszűntével ismét a Csehszlovák köztársaság része lett, egészen 1993-as felbomlásáig. Azóta közigazgatásilag Szlovákia Eperjesi kerületéhez, azon belül Ólublói járásához tartozik.
Lakossága 1910-ben: 1500 lakosból 681 német, 657 szlovák, 162 magyar.
Lakossága 2011-ben: 3257 lakosból 2866 szlovák, 159 roma, 2 magyar
Érdekességek:
A piarista gimnáziumban tanult Krúdy Gyula 1888–1891 között (II–IV. osztály), és egyik első regényének címe A Podolini kísértet (1906).
A piarista kolostorban rejtőzött II. Rákóczi Ferenc egy rövid ideig bécsújhelyi szökése után.
Utcatörténet
Budapest III. kerületében, Remetehegyen 1932 óta viseli utca Podolin nevét.
