Kategória: Trianon térkép

Szatmárhegy utca, Budapest XI. (1116)

Szatmárhegy (ma Viile Satu Mare, Románia)

A település a romániai Szatmár megyében, Szatmárnémetitől 22 km-re délre, a Homoród-patak mellett fekszik.

Szatmárhegy első írásos említése a XIII. századból származik, amikor Szatmárhoz tartozó szőlőhegyként említik. A Rákóczi-szabadságharc idején, 1703-ban a Szatmár és Németi körül folyó kuruc-labanc harcok alatt a város felégetése miatt a lakosság Szatmárhegyre menekült. Ott pedig a szőlőhegyeken húzódtak meg. A harcok elmúlta után, sokan végleg oda telepedtek le és nem költöztek vissza Szatmárra. Egyesek, mint vincellérek, favágók, kőművesek maradtak ott. A már megszaporodott lakosság Szatmárhegyet önálló településsé nyilvánította a XVIII. század elején. A lakosság létszáma még nagyobb lett, mikor 1769-ben a Károlyi gróf birtokáról, a szomszédos Erdődről elűzték a református magyarokat. A menekülők nagy része Szatmárhegyen telepedett le. 1944-ben, a második világháború idején, Szatmárnémeti bombázásakor, a lakosság egy része megint ide menekült, később ide is telepedett le.

A trianoni békeszerződésig Szatmár vármegyé hez tartozott, 1920-ban a Román Királysághoz került, a második bécsi döntés értelmében 1940. augusztus 30-án a város visszakerült a Magyar Királysághoz. A II. világháború után ismét Románia része lett.

Lakossága 1910-ben mint Szatmárnémeti külterülete: 2735 lakosból 2408 magyar, 318 román, 8 német

Lakossága 2011-ben: 2313 lakosból 1392 magyar, 504 román, 310 roma

Érdekességek:

A több kisebb-nagyobb dombra épült Szatmárhegy híres szőlő– és gyümölcstermesztéséről, valamint a környéken lakó családok kedvelt nyaralóhelye.

Szatmárhegy híres szülötte Páskándi Géza költő, drámaíró, prózaíró (1933–1995). Emléktáblája megtalálható egykori szülőházának helyén álló házon. 2003-ban felállították szobrát, mely Erdei István képzőművész alkotása.

Google térkép

Képeslapok

Fotók

Utcatörténet

A fővárosi XI. kerületi Albertfalván 1992 óta található Szatmárhegy utca.

Kapcsolódó tartalmak