Aknaszlatina (ma Солотвино/Szolotvino, Ukrajna)
A kárpátaljai város ma Ukrajnában a Tisza jobb partján, Máramarosszigettel szemben, Técsőtől 24 km-re fekszik.
Neve a magyar akna és a szláv zalato (arany) főnevek összetételéből ered. Aknaszlatina történetét a mai napig az itt található hatalmas sókészlet határozta meg. A XIII. századtól termelik ki a sót a területen. A település nevét elsőként 1360-ban említik Zlatinaként. Vasútvonal 1880-ban érte el.
Az itteni só kitermelése különösen a II. világháború után növekedett meg. A Szovjetunió felbomlása után a bányászat hanyatlásnak indult, a kitermelés visszaesett. A legtöbb bányája kimerült, beomlott, a víz elárasztotta őket. A működésképtelen bányák azonban környezeti kockázatot jelentenek a Tisza élővilágára, valamint a település épületeit is veszélyeztetik. Az állam katasztrófa sújtotta övezetté nyilvánította Aknaszlatinát.
A trianoni békeszerződésig Máramaros vármegyéhez tartozott, 1920-ban Csehszlovákiához csatolták. 1939-1944 között ismét Magyarországhoz került, a II. világháború után pedig a Szovjetúnió része lett, ma Ukrajnában található.
Lakossága 1910-ben: 2330 lakosból 2312 magyar, 10 román, 3 rutén
21. századi népszámlálási adatok nem hozzáférhetőek
Érdekességek
Már a XIX. században sósvizű gyógyfürdő működött itt. A környéken négy gyógyító vízzel feltöltött tavat találunk.
Az egyik bánya felső vágataiban 1968 óta allergiát és légúti betegségeket gyógyítottak. A bánya járatban allergológiai kórház, szanatórium is működött. Jelenleg azon dolgoznak, hogy a gyógyhelyeket újra lehessen nyitni.
Utcatörténet
A fővárosi XIV. kerületi Alsórákoson 1933 óta, míg a mai XXII. kerületi Nagytétényben az 1920-as évektől viseli utca a kárpátaljai település nevét.
