Varannó (ma Vranov nad Topľou, Szlovákia)
Varannó: helység az egykori Zemplén vármegyében, Eperjestől 46 km-re délkeletre, Homonnától 25 km-re délnyugatra, a Tapoly völgyében fekszik.
A régészeti leletek tanúsága szerint területén már a kőkorszakban is éltek emberek. A város területe eredetileg királyi birtok volt. V. István király 1270-ben kelt adománylevele a Rozgonyiak ősének adományozta. Varannót, mint önálló települést csak az 1332 és 1337 között kelt pápai tizedjegyzék említi először. Kiváltságait 1350 körül I. Lajos királytól kapta, ez alapján szabad vásártartási joggal és pallosjoggal is rendelkezett. Városként (civitas) 1363-ban szerepel először oklevélben. Vámszedési jogát 1458-ban Hunyadi Mátyástól kapta. 1472-ben Rozgonyi Rajnald itteni udvarházát királyi engedéllyel várszerűen erősítette meg, amely azonban az 1491–1492 közötti lengyel-magyar harcokban elpusztult. Helyére a 18. század második felében barokk kastélyt építettek. 1523-ban kihalt a Rozgonyi család, így 1524-től új birtokosai lettek a városnak a Báthoryak személyében.
Báthori Eufrozina 1580-ban felépíttette az evangélikus templomot, így a településnek a 16. század végén egy katolikus szlovák és egy evangélikus magyar temploma volt. 1672-ben Thököly serege a katolikus szlovák templomot lerombolta, mire a kegyúr a magyar templomot adta a szlovákoknak.
A Báthori család kihalása után a város új birtokosai a Nádasdy, Drugeth és Nyáry családok lettek. Később az Eszterházy, Zichy, Barkóczy és Forgách családok szereztek itt birtokot. 1672-ben a rekatolizáció hatására Drugeth György özvegye, Esterházy Mária pálos szerzeteseket hívott a településre. Az ide települő pálosok a ferences templom helyén felépítették a pálos templomot.
A trianoni békeszerződésig Zemplén vármegyéhez tartozott, 1920-ban Csehszlovákiához került. 1993 óta Szlovákiához tartozik.
Lakossága 1910-ben: 2145 lakosból 1417 magyar, 589 szlovák és 124 német volt.
Lakossága 2011-ben: 23 250 lakosból 19 045 szlovák, 963 roma, 24 magyar (2861 nem nyilatkozott).
Érdekesség
Goleczki Ferenc a varannói várkastélyban hagyta megőrzésre egyik festményét, mely a genazzanoi Jótanács Anyja kegyképének egy 17. század végi másolata. A képen Szűz Mária látható a gyermek Jézussal. Ez a kép Hnatovics Ágoston a varannói pálosok vezetőjének feljegyzései szerint 1708. augusztus 27-én csodás módon könnyezett. A hívő emberek a képet a várkastélyból egy körmenettel a varannói pálos templomba vitték át, így a kegykép a mai napig a templom főoltárán látható.
A vidék meghatározó jelentőséggel bíró üdülőközpontja a Domasa víztározó.
Utcatörténet
A XIV. kerületi Herminamezőn található Varannó utca 1929-ben kapta nevét.
