Bihardiószeg (ma Diosig, Románia)
Bihardiószeg községközpont Romániában, Bihar megyében, Nagyváradtól 31 km-re, északra, az Ér bal partján fekszik. Néhány kilométerre található a magyar-román határtól.
A hagyomány szerint a tatárjáráskor a közeli falu lakói a határában levő diófásban húzták meg magukat, majd itt építettek új falut.
A község a XIV. század végéig a Gutkeled nemzetség ősi birtoka volt. Várkastélyuk és templomuk valószínűleg a mai református templom helyén állt. Később az albisi Zólyomi család birtokát képezte. 1551-ben Fráter György püspök és Ferdinánd király követei itt kezdték meg a tárgyalásokat Erdély átadásáról. A XVI. században a Forgách és Makó családokhoz tartozott.
Bocskai István a határában győzte le a császári sereget 1604. október 15-én a Nyúzó-völgyben. A települést 1658-ban a tatárok és 1660-ban a törökök pusztították. Miközben 1703 júliusában Rákóczi seregei átkeltek a Tiszán, Diószegen Bóné András és Gödény Pál vezetésével felkelés tört ki. A felkelők elfoglalták a várat, majd később csatlakoztak Rákóczihoz. Az 1800-as években a legnagyobb birtokos Sternberg Ádám, később a gróf Zichyek voltak. A településen sokan vettek részt az 1848-49-es szabadságharcban, többek között Jankafalvi Csizmadia József és Kiss Pál honvédtábornok.
A trianoni békeszerződésig Bihar vármegye Székelyhídi járásához tartozott. 1920-ban a Román Királysághoz került, a második bécsi döntés értelmében 1940. augusztus 30-án visszakerült a Magyar Királysághoz. A II. világháború után ismét Románia része lett. 2003-ban Bihardiószeg községből kivált Biharfélegyháza.
Lakossága 1910-ben: 6269 lakosból 6206 magyar, 59 román, 2 német
Lakossága 2011-ben: 6529 lakosból 3076 magyar, 1738 román, 1544 roma
Érdekességek
A település szülötte Diószegi Kis István (1635–1698) református püspök.
A község központjában álló klasszicista kastélyt Johann Franz Grünsfeld építtette 1701-ben. 1784-ben került Sternberg Ádám gróf birtokába, aki az 1820-as években Bihar vármegye főispánjával, gróf Zichy Ferenccel cserélte el. A későbbi híres Zichy-uradalmat a főispán Ferenc nevű fia fejlesztette tovább, ő vetette meg az, az idő tájt világhírű érmelléki és diószegi szőlőtermesztés alapjait. Ezt öregbítette Zichy Tivadar is, aki birtokán szőlészeti gyakorlóiskolát hozott létre.
Széchenyi István huszárkapitányként itt volt elszállásolva, amikor 1820–1825 között a Hessen–Hamburgi huszárezred kapitányaként szolgált a térségben. Bihardiószegen a gróf Széchenyi István huszárszázad őrzi emlékét.
Itt áll a Partium első, 1896-ban emelt Kossuth szobra , amely a kommunizmust egy disznóól padlásán elrejtve vészelte át.
Petőfi Sándor 1843-ban vándorszínészként fordult meg Diószegen.
A diószegi borvidék hagyománya az 1569–1578 évek időszakára vezethető vissza. Mikor a Zichy család átvette a diószegi uradalmat, az ágazat fejlődését nagymértékben és lelkesen támogatta a nagy tapasztalattal rendelkező Zichy Ferenc, aki a helységet Európa szerte híres bortermelő vidékké változtatta.
A történelmi Magyarország területén több Diószeg nevű település is található. Magyar- és Németdiószeg 1943. évi egyesítésével létrejött Diószeg városa a mai Szlovákia területén. A trianoni békeszerződésig Pozsony vármegyéhez tartozott, 1938 és 1944 között újra Magyarország része lett. 1945 után a Beneš-dekrétumok alapján magyar lakosságának harmadát, megközelítőleg 1300 személyt Csehországba deportálták, illetve Magyarországra telepítették. Helyükre romániai és környékbeli szlovákok települtek. 1948-ban Diószeg több évszázados elnevezését a csehszlovák hatóságok Andrej Sládkovič szlovák költőről, hazafiról Sládkovičovo-ra változtatták.
Utcatörténet
A fővárosi Diószegi út a XI. kerületben, Kelenföldön található, 1900-ban kapta a nevét.
