Galambóc (ma Голубац (Golubac), Szerbia)
Galambóc ma 24 falut magába foglaló községi központ Szerbiában, a Duna partján, a Vaskapu-szoros közvetlen közelében. A középkori magyar történelemben az oszmánok ellen felállított végvárrendszerben volt kiemelkedő szerepe.
Helyén az ókorban – a szintén a galambra utaló – Columbaria nevű római erőd állt. 1334-ben került először magyar kézre, I. Károly király hódította meg. 1387-ben a szerb Lázár fejedelem ostromolta sikertelenül. Az 1389-es rigómezei csata után – amikor a középkori szerb állam megszűnt létezni – 1391-ben rövid időre Galambóc is török kézre került. 1427-ben Zsigmond király megszerezte, de a várkapitány csellel eladta a törököknek. A következő évben a magyar király jelentős erőkkel személyesen indult a vár visszaszerzéséért, a sikertelen ostrom során azonban alul maradt, majdnem Zsigmond és Rozgonyi István temesi ispán is odaveszett; ezután csak 1481-ben tudta rövidebb időre megszerezni Kinizsi Pál, hamarosan azonban végleg oszmán uralom alá került.
Érdekességek
Galambóc 1428-as ostromakor majdnem Zsigmond király és Rozgonyi ispán is odaveszett, a hagyomány szerint az ispán felesége, Rozgonyi (Szentgyörgyi) Cecília hajói tudták megmenekíteni őket II. Murád szultán kezei közül. Az eseményt Arany János Rozgonyiné és Jókai Mór Rozgonyi Cecília című miniregényében dolgozta fel.
Mikszánth Kálmán is ír róla a Magyarország lovagvárai c. munkájában.
A már-már tengerré szélesedő Duna fölé magasodó Galambóc vára ma is fenséges, festői látványt nyújt. 2018-tól fokozatosan felújították az erődítményt.
Média: Hazajáró: Kilépés a Vaskapun
Utcatörténet
Budapest XI. kerületében 1933 óta van Galambóc utca. Bár Galambóc nem tartozott az 1920 előtti Magyar Királysághoz, tehát az első világháborút lezáró béke sem érintette, mégis érdemes a trianoni utcanévadások között említeni, ugyanis az 1933-as keresztelés (és a környéken ugyanekkor más végvárakról elnevezett közterek) egyértelműen a megcsonkított ország dicső múltjának kívánnak emléket állítani.
