Regőce (ma: Riđica, Szerbia)
Regőce a Vajdaság Nyugat-Bácskai körzetében helyezkedik el, Zombortól 27 km-re északra, a magyar államhatárhoz közel. A település a Kígyós-ér partján, fekszik. Földrajzilag a község beékelődik Magyarország határai közé.
A település környéke már a Kelták idején lakott hely volt. Az első írásos emlék a faluról 1346-ból származik. A falu középkori neve Rég volt, de a történelem során több néven volt említve. A mohácsi vészt követően, a török defterek Rigyica néven említik a falut. A török kiűzése után, a település ugyancsak Rigyica néven, de már királyi kamarai faluként szerepel. 1720 körül a szomszédos Legyen falu lakói Regőce község mai helyére telepedtek át, ezért korabeli forrásokban a település Új-Legyen néven is feltűnik.
A trianoni békeszerződésig Bács-Bodrog vármegyéhez tartozott, 1920-ban a Szerb-Horvát-Szlovén (1929-től Jugoszláv) Királysághoz került. 1941–1944 között Magyarországhoz csatolták, a II. világháborút követően a titói Jugoszláviához került, ma Szerbiában található.
Lakossága 1910-ben: 3591 lakosából 2440 német, 804 magyar, 334 szerb
Lakossága 2002-ben: 590 lakosából 2165 szerb, 217 magyar, 83 jugoszláv
Érdekesség
A közhiedelem azt tartja, hogy a Medura-tó közepén a török időkben egy kút volt, melybe szökött török katonák, elrabolt ékszereket, kincseket rejtettek. Egy másik feltevés szerint a Török hódoltságot megelőzően a tó közelében feküdhetett a hajdani Rég község.
A Kígyós-ér kilenc és fél kilométeren keresztül kanyarog Regőce kül- és belterületén. A település fennállása óta így a helybeliek számos hidat voltak kénytelenek építeni, melyek mára a falu büszkeségévé váltak.
A település egyik legjelentősebb épülete az egykori Kovách-kastély.
Utcatörténet
A XI. kerületben, Kelenvölgy városrészben, 1953 óta viseli közterület a Regőce utca nevet.
