Szerém vármegye, Szerémség (szerbül Srem, horvátul Srijem)
Szerém vármegye 1920 előtt Horvát-Szlavónországhoz tartozott, székhelye Vukovár volt. Területén ma Szerbia és Horvátország osztozik. A Szerémség történeti-néprajzi tájegység, gazdag szőlő- és gabonatermő vidék, északról a Duna, délről a Száva folyók határolják. Északi, Duna-menti részén kelet-nyugat irányban húzódik a Tarcal-hegység (szerbhorvát nyelven Fruška gora). Nevét a Száva-parti, római alapítású Sirmiumról (ma Sremska Mitrovica, Szerbia) kapta.
A 8–9. század fordulóján a frankok, 820 körül a bolgárok foglalták el a területet. 869-ben II. Adorján pápa Metódot nevezte ki Alsó-Pannónia első püspökévé, akinek székhelye Sirmiumban lehetett. A magyar honfoglalás során a 900 körül a Szerémség is a magyarok kezére került.
Szerém vármegye is 1072 után került megszervezésre. 1163–1180 között Bizánc csatolta magához, majd ismét Magyarországhoz került. A Szerémség elnevezés alatt a 12. században egyaránt értették a Duna-Száva közötti Szerém vármegyét, és a Szávától délre fekvő területeket is. IX. Gergely pápa 1229-ben megkülönböztette a Szávától északra fekvő, Innenső Szerémséget (Sirmai Citerior) valamint a Szávától délre elterülő Túlsó Szerémséget (Sirmia Ulterior), amelyet 1256-tól Macsónak (ma Mačva-kerület, Szerbia) neveznek, az itteni lakosság katolikus térítésére létesült 1229-ben a kalocsai érsek lelki joghatósága alá tartozó szerémi püspökség.
1521-ben az oszmánok elfoglalták, a Habsburgok kisebbik részét 1688-ban, nagyobbik részét 1718-ban szerezték meg, ezután déli, határmenti részein a bécsi udvarnak egyenesen alávetett katonai határőrvidéket szerveztek, a Szerémség többi területe – kiegészülve a középkori Valkó Vármegye részeivel – 1744-ben Szerém vármegyévé szerveződött.
1848–49-ben a Szerb Vajdasághoz, 1849–1860 között a Szerb Vajdaság és Temesi Bánság igazgatási egységhez tartozott. AZ 1868-as horvát-magyar kiegyezéskor Szerém vármegye Horvát-Szlavónországhoz került.
Az első világháborút követően a Szerb-Horvát-Szlovén Királysághoz csatolták, 1941-ben a Független Horvát Állam része lett. 1945 után a titói Jugoszláviához tartozott. Az 1990-es évek délszláv háborúit követően kisebbik, nyugati része Újlak (Ilok) központtal Horvátországhoz került, nagyobbik része Szávaszentdemeter központtal Szerbiánál maradt, a Vajdaság Autonóm Tartomány részeként.
Szerém vármegye legjelentősebb települései: Karlóca, Ópazova, Pétervárad, Szávaszentdemeter, Újlak, Vukovár, Zimony
Szerém vármegye összlakossága 1910-ben: 414 234 lakosból 183 109 szerb, 106 198 horvát, 68 086 német, 29 522 magyar.
Érdekességek
A szerémségi borok a középkor óta jelentősek, ma világszerte ismertek. Az egyik szerémi borkülönlegesség a bermet, ami számos gyógynövénnyel együtt érlelt bor, még a Titanic fedélzetére is jutott belőle néhány palackkal.
A mai Vrdnik település mellett, a Tarcal-hegyságben állnak Rednek várának romjai
A szerémségi karlócán kötötték meg 1699-ben a karlócai békét
Kórógyon, a mai horvát-szerémben gyűjtött népdalok
Szerémi horvát tamburazene
Média: Hazajáró: A Szávától a Dunáig a déli végeken, Tarcal hegység
Utcatörténet
A XI. kerületi Kelenföldön 1938 óta létezik Szerémi út, Lágymányoson pedig 1991-ben kapta nevét a Szerémi sor az egykori déli vármegyéről.
