Tarkő (ma Kamenica Szlovákia)
Község az Eperjesi kerület Kisszebeni járásában, Kisszebentől 14 km-re északnyugatra. Trianon előtt Sáros vármegye Héthársi járásához tartozott.
Várát a 13. században a Berzeviczyek építették a Kassáról Lengyelországba vezető kereskedelmi út védelmére. Később a rokon Tarkőieké lett. Első említése 1248-ból származik. A 13. század végén a Berzevicziek uradalmi központja. 1440-es évek közepén a husziták elfoglalták a várat, a falut felégették és kirabolták. A 16. század elején a vár lakórészeit reneszánsz stílusban építették át. 1556-ban császári csapatok ostrom után elfoglalták, majd lerombolták. Azóta rom, mai is látható. Köveit a környező építkezésekhez hordták el.
A falu a vár szolgáló falujaként jött létre a várral egyidőben. V. István hívének, Detrichnek és rokonának, Miklósnak és fiainak adja. A falu templomát az 1300-as évek elején Berzeviczy Rikolf szepesi gróf építette gótikus stílusban. 1703 után barokk, 1804-ben klasszicista stílusban építették át, illetve bővítették. A falu birtokosa kezdetektől a Sztáray, a 16. századtól a Tarcsay, majd a Dessewffy és a Tahy család.
Lakói mezőgazdasággal, állattartással, szövéssel és erdei munkákkal foglalkoztak. Az 1920-as években sokan kivándoroltak a jobb megélhetés reményében.
Lakossága 1910-ben: 974 lakosból 924 szlovák, 17 magyar, 12 német
Lakossága 2011-ben: 1854 lakosból 1830 szlovák, 4 roma, 3 ruszin, 1 magyar, (15 nem nyilatkozott)
Érdekességek
A tarkői Zarándot említi Vörösmarty Mihály 1827 körül írt költeménye, a Magyarvár.
Eperjes város Erzsébet királyné számára elfoglalta, de már 1439-ben benn ültek e várban a tarkövi Fogasok.
Utcatörténet
A Sáros vármegyei faluról 1979-ben neveztek el utcát a XVIII. kerületi Szent Imre-kertvárosban. Bár a Bükk-hegység 949 m méter magas csúcsát is Tarkőnek hívják, mégis valószínűbb, hogy a felvidéki település lehetett a névadó, mivel a környező utcák is 1920-ban elcsatolt területekről kapták nevüket.
