Torontál vármegye (területén ma Szerbia, Románia és Magyarország osztozik)
Torontál vármegye a Magyar Királyság déli, temesközi részén helyezkedett el, az Alföld részét képezve. Az Árpád-korban Ajtony birtoka terjedt ki a területre, akit Csanád győzött le és elfoglalta Maros várát. Területe az István király által alapított csanádi püspökség lelki joghatósága alá tartozott, amelynek első püspöke Szent Gellért volt. A vármegye területén a XIII. században kun szállásokat találunk.
A vármegye alapítása viszonylag késői, első okleveles említése 1326-ból való, a középkori Keve vármegye területéből alakult ki. Első központja Aracs volt a mai Törökbecse része. A török hódítás következtében a Temesvári vilajet része, majd a felszabadító háborúkat követően az 1718-as pozseraváci békekötés után a Temesi Bánság eleme, közvetlenül osztrák közigazgatással. 1778-tól újból a Magyar Királyság része, központja Nagybecskerek lett. A középkori Keve vármegye területe Pancsova központtal a határőrvidéki Németbánsági ezred, keleti része 1845-től a Szerbbánsági ezred katonai területe volt. A szabadságharc alatt a Szerb Vajdaság része, a leverését követően 1849-től a Szerb Vajdaság és Temesi Bánság nevű közigazgatási egység alkotója, amely osztrák örökös koronatartomány besorolást kapott, német közigazgatási nyelvvel. 1860-ban megszüntették ezt a konglomerátumot és újra alakulhattak a vármegyék a Magyar Királyság részeként
Északról Csongrád és Csanád vármegyék, keletről Temes, nyugatról Bács-Bodrog vármegye, valamint Szlavónia, délről Szerbia határolta.
A közigazgatási területrendezés következtében 1873-ban a Határőrvidék megszűnésével majdnem teljesen Torontál része lett a Német- és a Szerbbánsági ezredek területe. Összességében Torontál vármegye a középkori Keve vármegyét teljesen, valamint Csanád és Temes vármegye egyes részeit olvasztotta magába. Kisebb egységek Temes (Székelykeve) és Csongrád (Újszeged) vármegyéhez kerültek. 1876-ban a független nagykikindai kerület is részévé vált.
1918-ban a kikiáltott a Bánáti Köztársaság része, amelynek célja a Magyarországhoz való tartozás fenntartása, de a tiszavirág életű próbálkozás csupán 24 napot ért meg és területe a Szerb-Horvát-Szlován Királyságba olvadt.
Területi változások egy része tanulmányozható térképeken is. Torontáli hangulatokat tükröznek a fennmaradt képeslapok és fotók.
Trianont követően ma a régió három államhoz tartozik. A nagyobbik (7261 km²) Szerb-Horvát-Szlován Királyság (ma a szerbiai Vajdaság), a kisebbik (2497 km²) a Román Királyság (ma Románia, Temes megye), illetve egy csekély terület (258 km²) a magyarországi Csanád-Arad és Torontál k.e.e. vármegye része (ma Csongrád-Csanád megye).
Nagyobb városai: Nagybecskerek, Nagykikinda, Pancsova.
Főbb folyói a Duna, Tisza, Maros, Temes, Béga, Berzava voltak.
Lakossága 1910-ben: 615 151 lakosból, 199 750 szerb, 165 779 német, 128 405 magyar.
Érdekességek
A Torontál vármegyében Nagyszentmiklós határában 1799-ben aranyedényeket találtak, amely az avar fejedelmi kincstár rész lehetet.
Őscsanádon temették el IV. László királyt, és egyes feltételezések szerint Szent Gellért püspököt is.
Nagybecskereken született Lázár Vilmos ezredes az aradi vértanúk egyike.
Utcatörténet
A Budapest XIV. kerületi Törökőrön és a XX. kerületi Pesterzsébeten ugyanabban az évben, 1932-ben nevezték el a Torontál utcát.
