A Budapest TE meg ÉN e heti adásában Hajós Andrással beszélgettünk, aki volt már nagyszínpados zenész, műsorokat a hátán elcipelő televíziós, nagy dumás humorista. Most éppen producer. Dalfutár című műsorával ő lehet az első magyar alkotó, aki egy formátumot külföldön értékesít. Igazi budapesti ő, aki biciklivel jár és mindenről van véleménye; városról, utakról, a zenész szakma helyzetéről, SZFE-ről, televízióról és internetről.
Hajós szerint az a jó, ha a biciklit egyszerű közlekedési eszköznek tekintjük, a forgalom részének.
„Nagyon dühít, hogy az autó szempontjából nézünk mindent. A ma ismert város egy többezer éves intézmény. Az autó maximum száz. A város nem az autóé. Szerintem arrafelé kéne menni, hogy kevesebb autó, kevesebb parkolás. Erre mindig jön egy ellenérv, hogy jó, de akkor biztosítsanak P+R parkolót. Szerintem nem ez a sorrend. Ha bemegyek egy étterembe, és nincsen hely, nem ülök le Tóth Emilné ölébe, hogy én is bablevest akarok enni, adják meg a lehetőséget, hanem továbbmegyek. Miért nem lehet a városban is azt mondani, hogy nem megyek oda autóval, mert nincs hely?”
A zenészszakma helyzetéről is sarkos véleménye van Andrásnak:
„Ma az van, hogy a videóklipet ki kell rakni ingyen, mert ha tetszik, jönnek a koncertre. Mindent ingyen kell csinálni, tele kell tolni az embereket magunkkal, és akkor majd eljönnek a Budapest Parkba, és a jegybevételből visszajön minden. Na igen, de most nincs Budapest Park. Szerintem a közönségnek kell elfogadnia, hogy a kedvenceit másképpen kell „eltartania”. Az előadói szférának pedig produktumokat kell előadnia. Azért ugyanis, hogy valaki leül a kanapéjára és egy szál gitárral előadja a régi dalait, nem lehet pénzt kérni.”
Podcast:
„Azzal, hogy nem fizetünk a zenészeinknek, celeb- és influenszer létre kényszerítjük őket, akiktől aztán megundorodunk, hogy miért teszik ezt. Hogy lehet, hogy a Pressernek, a Zoránnak és az Omegának nem kellett ezt csinálni? Egyszer már megvolt, hogy fizettünk a produktumért, szokjunk vissza rá.”
A Dalfutárról is szívesen beszélt, hiszen ez a jelenlegi első számú projektje:
„Nem vagyok jó riporter, soha nem is voltam, és nem is szándékoztam az lenni, azon egyszerű oknál fogva, hogy nagyon sokáig nem érdekelt senki magamon kívül. Igazi frontember voltam. Most érkeztem el oda, hogy érdekel más is. Most értem meg arra, hogy jól érzem magam hátul. Amikor egy huszonéves zenésszel beszélgetek, szinte atyai érzés van rajtam. Megértem őket, hiszen a buktatóikon én is keresztülmentem.”
„A Dalfutárt elvittük az internetre, hosszabb lett, de a tévéműsor minőséget megtartottuk. Nagyobb lett a szabadságunk. A kereskedelmi televíziózás elhitte azt, hogy a túlbiztosítás, a helyzetek előre legyártása elég. Nem igaz. Az emberi szellem kicsillanása, az igazság, a pillanat, a „most történik”, a valódi reality még mindig erősebb tud lenni.”
Kérdések, amelyekre még választ kapunk:
Mit gondol Hajós a biztonságos közlekedésről?
Kik legyenek a város gazdái?
Mit gondol az SZFE ügyről?
Hogyan menthetjük meg a zeneipart?
Mitől más a Dalfutár az interneten, mint a televízióban?
Milyen új formátumok jöhetnek?
