Még közel másfél hétig, szeptember 30-ig várják a 100 szóban Budapest szervezői azokat a történeteket, amelyek 100 szóban mutatják meg a főváros arcát. Az eldugott helyszínek, a nagyszülőktől hallott kedves történetek, a tömegközlekedés rejtelmei mind helyet kapnak a legnépszerűbb alkotások között.
Az utóbbi évek történetei között egyre több olyat találunk, amelyek Budapest valamely ikonikus helyét mutatja be kedves, vagy éppen szívszorító módon. Sokan szüleik, nagyszüleik történetét vetik papírra, de vannak, akik a tömegközlekedés mindennapjaiból inspirálódnak. Összeszedtük a három kedvenc történetünket, amelyek a főváros mindenki számára ismerős helyszínein játszódnak.
Pesti hölgyek
Nagyanyám mesélte, hogy nővére egy Margit-szigeti sétájuk vége felé így szólt hozzá:
– Mancikám, kellemetlenül érzem magam, mert felakadt a ruhám alatt a bélés.
– Ne törődj vele, Jucikám! A Margit hídra vezető lépcsőkön menj majd előttem, és ha nem figyel ránk senki, a szoknyád alá nyúlok és egy pillanat alatt a helyére húzom. – válaszolta.
Úgy is tettek ahogy megbeszélték:
A lépcsőnél nagyanyám maga elé engedte Jucikát és szorosan mögötte lépdelve várta a megfelelő pillanatot. Mikor elérkezettnek látta az időt, ruhája alatt megragadta a finom selymes anyagot és térdig rántotta Jucika csipkés női alsóját.
(Szerző: Pataki Tünde, illusztráció: Germán Fatime)
100 év Budapest
1918:
A Lánchíd budai hídfőjénél, a jobb oldali oroszlánt választotta János, a huszonkét éves baka, hogy megkérje szerelme kezét, aki négy éven át hűségesen írta neki a leveleket a frontra. Jánosnak megsérült a lába a háborúban, nem tudott térdre ereszkedni. Icuska így is igent mondott.
2018:
András a Lánchíd budai hídfőjénél épp a jobb oldali oroszlánt tisztította. Milyen különös, hogy épp száz évvel később azon a helyen dolgozik, ahol dédszülei eljegyezték egymást. Öt gyerek, tizenkét unoka, harmincegy dédunoka. Gyönyörű életmű. De András magányos…
„Megiszunk egy kávét?” – hallotta. András felnézett mosolygó kolléganőjére… „Pe-persze…” Ahogy elindultak, visszanézett az oroszlánra. „Köszi, dédi…”
(Szerző: Angerer Adrienne, illusztráció: Olajos Mária Csenge)
Egy tér visszahódítása
Először a selyeminges férfiak tűntek el, majd a karcsú bokájú, de megviselt arcú lányok, aztán a cekkeres nénik is elfogytak, végül a játszótér szétesésével a legkitartóbb gyerekek se jöttek többet erre. Mire a markolók és a fúrók megérkeztek, csak galambok és hajléktalanok maradtak a téren, őket nem zavarta az építkezéssel járó por és zaj. Évekig csak pallókon lehetett a sártenger közepén közlekedni, aztán egy tavaszon újra megjelentek a sakkozó öregurak, utánuk a focizó kiskamaszok, a barackidény beköszöntével visszatértek a nénik is, aztán megjelentek a karcsú fixisek, a tetovált lányok, a világlátott álmodozók és rébuszokban beszélő baristák, hogy újragyúrják a Rákóczit.
(Szerző: Bartha Dorottya, illusztráció: Kárpáti Tibor)
Ha kíváncsiak vagytok még több történetre, vagy szívesen megírnátok, milyen a Ti Budapestetek, akkor látogassatok el a 100 szóban Budapest oldalára!
A pályaműveket háromtagú zsűri bírálja el, amelynek tagjai idén Boncsér Sára Luca színésznő, Szabó Benedek zenész és Závada Péter költő. Az első helyezett díja 100.000 Ft, a legjobb 100 írás egy POKET kiskönyvben is meg fog jelenni és a weboldalon is olvasható lesz, idén pedig külön díjazzák a legjobb 18 éven aluli szerzőt is.
A pályázat eredményhirdetésére november 17-én, Budapest születésnapján kerül sor, egy egészen különleges helyszínen – ezzel kapcsolatban érdemes figyelni a legfrissebb híreket!
