Kategória: Mi újság, Budapest?

Középkor a város peremén

Érdemes körülnézni a külső kerületekben is!

Ha budapesti építészet, akkor eklektika: klassz századfordulós bérházak, szép historizáló középületek, csinos neogótikus, neoromán és neobarokk templomok. Ehhez jön még a bájos szecesszió és a menő modern. Pedig a főváros épített öröksége ennél sokkal gazdagabb, hiszen egy közel kétezer éves településről van szó. Ráadásul középkori emlékeket nem csak a Vár és környéke, a margitszigeti romok, vagy épp a Belvárosi templom őriz.

Zubreczki Dávid írása.

Óbuda (III. kerület)

Óbuda leghíresebb romjai a római korból származnak, pedig a középkori város épületeinek is nyomára bukkanhatunk. Nagy Lajos király 1343-ban özvegy anyjának, Piast Erzsébetnek adományozta Óbuda várát és városát. A királyné – kire sokan fia társuralkodójaként tekintenek – nagy fejlesztésekbe kezdett, így többek között gótikus stílusban alakíttatta át a várkápolnát és megalapította a klarisszák kolostorát. Hogy ez utóbbi milyen jelentős méretű volt, arra a Mókus utcai iskola udvarán megmaradt romokból következtethetünk. A Kiskorona utcai járdán sétálva, tulajdonképpen a mintegy hetven méter hosszú és huszonöt méter széles, három hajós templomon keresztül megyünk át. A kerítésen át, hosszában nézhetünk végig az egykori épületen, az elnyújtott szentély közvetlenül az általános iskola épülete előtt fekszik. 

Középkor a város peremén
Fotó: Civertan

Magának a várnak a romjai a föld alatt rejtőznek, de Kós Károly és Zrumeczky Dezső tervezte református parókia (Kálvin köz 4.) pincéjében láthatóvá tették az egykori várkápolna alapjait. A Miklós utca–Vöröskereszt utca–Polgár utca által határolt lakótelepi parkocskában, római romok között találjuk a ferences templom maradványait. Az egykori kolostor elhelyezkedése jelzi azt is, hol volt valamikor Óbuda északi határa is, hiszen a koldulórendek egykor csak a városok szélén települhettek le. A város plébániatemploma ott állt, ahol a mai is (Lajos u. 168). Maradványainak többsége a jelenlegi, barokk épület alatt van, kisebb részét egy közműárok ásásakor találták meg 1974-ben, amit ma terméskő jelöl a burkolatban. A hagyomány szerint itt temették el a reneszánsz humanistát, Antonio Bonfinit, amire egy szép vörösmárvány tábla emlékeztet.

Kissing (III. kerület)

A fura nevű település a Barát-patak torkolatában feküdt a 11. században. Ez ma a város határa, az épület pedig, amelyről szó van, az utolsó budapesti ház észak felé a Duna-parton. A Benárd-villa az 1930-as években épült, és ami miatt érdekes, hogy az egyik fala a középkori falu templomának fala, ami kívülről is jól látható. Kissing a török hódoltság idején néptelenedett el, a későbbi korok pedig csak kőbányaként tekintettek a megmaradt romokra. Rómer Flóris idejében még 11 méter magas volt, ma már a villa is alig látszik ki a sűrű növényzetből.

Budaszentlőrinc (II. kerület)

A mai Gyermekvasút Szépjuhászné megállójának közelében építették fel az 1300-as évek elején a pálos rend kolostorát. Állítólag akkora temploma volt, hogy tornyai a lenyugvó nap fényében árnyékot vetettek a budai várra. Persze ez azért költői túlzás, de az bizonyos, hogy jókora épületről volt szó, amit a máig fennmaradt romok is mutatnak.

Középkor a város peremén
fotó: Wikipédia

Ez volt a rend főkolostora, melyhez fénykorában saját fürdőház is tartozott. Mielőtt a szerzetesek magukkal vitték volna a törökök elől, itt őrizték thébai Remete Szent Pálnak a testét is – róla nevezték el az egyetlen magyar alapítású rendet pálosoknak. Hogy milyen, nemzetközi mércével mérve is kiemelkedő építészeti alkotásról volt szó, arról a Budapesti Történeti Múzeumban őrzött leletek is árulkodnak.

Középkor a város peremén
fotó: Wikipédia

Nyék (II. kerület)

Alig egy sarokra a magyar modern építészet kiemelkedő helyszínétől – a Napraforgó utcai teleptől – fekszenek Mátyás nyéki vadászkastélyának romjai (Hűvösvölgyi út 78.). A király történetírója csak annyit jegyzett fel, milyen messze esett az épületcsoport a Budai vártól, úgyhogy a legkülönbözőbb helyeken keresték évszázadokon át, míg végül 1931-ben megtalálták. A fallal kerített területen kápolna és egy Zsigmond-kori nyaraló is állt. Előkerült egy műhely is, ahol a visegrádi és a budai palota reneszánsz kályhacsempéit készítették. A romterületet feltárták, konzerválták, de jelenleg sajnos nem látogatható, legfeljebb a kerítésen keresztül kukucskálhatunk be – akárcsak a Napraforgó utcai házakhoz.

Gercse (II. kerület)

A középkori Gercse a jelenlegi Pesthidegkút területén feküdt, ma már csak szántóföld van a helyén. A szántó közepén emelkedik a kis román stílusú templom, melyet valamikor a 13. században építettek a falu szélére. A török hódoltság végére a lakóházaknak nyoma sem maradt, de a templomépület romjai olyan jó állapotban voltak, hogy újjáépítették és a 19. század elejéig használták. Állítólag már állt az új hidegkúti templom, de az idősebbek szép időben még mindig szívesebben jártak ki Gercsére. Az elmúlt kétszáz évben aztán megint romlásnak indult, a közelmúltban pedig már csak néhány fala meredezett, mígnem aztán 1997-ben helyreállították, és ismét felszentelték. Ha a Hármashatár-hegyen vagy a Virágos-nyeregben kirándultok, érdemes odakanyarodni.

Középkor a város peremén
A templom belseje. Fotó: Wikipédia

Kána (XI. kerület)

Sokan nem is sejtik, hány falu feküdt egykor a mai Budapest területén. Sok. Közülük az egyik legnagyobb volt Kána. Az ezredforduló után kétszáz házat, közel 1100 sírt és több mint kétszáz kemencét tártak fel itt – az utóbbiak közül az egyik a Budapest Történeti Múzeumban látható. A közelben egy bencés kolostor is működött, ennek romjait azonban már teljesen benőtte a növényzet.

Látogathatók viszont a falu templomának alapfalai, amelyeket szépen konzerváltak, és most egészen különös környezetben, a lakótelep mellett, sportpályák gyűrűjében fekszenek (Kánai út).

Középkor a város peremén
fotó: Google maps

Cinkota (XVI. Kerület)

Mátyás királlyal már találkoztunk Budán a vadászkastélyánál, de Pesten is fűződik hozzá emlék: a cinkotai kántor meséje. Az eddig bemutatottakkal ellentétben Cinkota nem csak a középkorban volt önálló falu, de egészen 1950-ig. Szép főutcája, tájháza és számos hagyományos lakóépülete őrzi a múlt századi településképet. Evangélikus temploma (Rózsalevél u. 46.) pedig ennél is korábbi korszakokat elevenít fel. A barokk stílusú toronysisak alatt középkori falakat láthatunk, ha pedig belépünk, egy egészen régi, 11. századi kápolna alapjai fogadnak bennünket. A mai Budapestnek ez a legrégebbi evangélikus temploma: amíg nem épült meg a Deák téri, a hívek ide jártak ki istentiszteletre a pesti belvárosból is.

Kapcsolódó tartalmak