Kategória: Élhető város

„Változtatni szeretnénk az utca állapotán és ebben más lakókra is számítunk.” – felújítás a lakók kezdeményezésére Budán

Interjú a Móricz Zsigmond körtér melletti Himfy utca felújításáért dolgozó lakókkal.

A Himfy utca rövid, lépcsőben végződő zsákutca a Gellért-hegy oldalában. Alig tucatnyi ház áll benne: kisebb-nagyobb társasházai nagyrészt bérházak, villák voltak korábban, a két világháború között épületek. Minden adott ahhoz, hogy csendes, hangulatos lakóutca legyen, sok zölddel, utcán beszélgető szomszédokkal.

Volt viszont pár dolog, ami szúrta a Himfy utcaiak szemét, ezért elkezdtek közösen gondolkozni. Pavlovskaya Natashát és Borbás Barnát kérdeztük, két, a munkában nagyon jelentős szerepet vállaló lakót.

Kovács Tamás interjúja.

Miért kezdtetek szervezkedni?

Méltatlannak éreztük, hogy a szép és kiváló adottságokkal rendelkező kis budai utcánkban ennyire borzasztó állapotban van a közterület: elhanyagolt parkolófelületek, zöld sáv helyett agyag és kavics, a Móricz Zsigmond körtéren élő hajléktalanok által nyilvános WC-nek használt villanyoszlopok, a környező gyorséttermekből felgyűlt szemét mindenhol.

Nem volt jó érzés itt sétálni, az ember inkább elfordította a fejét vagy befogta az orrát. Pedig tényleg szép utca lenne ez, a családi házak többsége a 20 század elején épült, itt élt például Wälder Gyula neves építész, a közeli kollégiumok – ELTE Eötvös József Collégium, Bibó Szakkollégium – pedig meghatározzák a szellemiségét.

Mikortól lehetett egyáltalán konkrét céllal történő szervezkedésnek, és nem csak szomszédi beszélgetéseknek hívni?

Kezdetben egyszerű szomszédsági beszélgetések voltak. Először a kisgyerekek hoztak össze egy szülői magot, mert ők átjárnak egymáshoz játszani a kertekbe. Mi pedig beszélgettünk, hogy mennyi rossz dolog van, és csinálni kellene valamit. Körülbelül egy éven át csak beszélgettünk.

De talán onnan lehet az szervezkedésének hívni, amikor az első lépést megtettük: guerilla postaláda-akció volt, írtam egy levelet a többi ház lakója felé, csináltunk egy cuki képet magunkról, kinyomtattunk 100 példányt és a postásbácsival szétdobáltuk az üzenetet az utcában levő postaládákba. Sokan visszaírtak. Onnan mar felelősséget ereztünk, nem lehetett volna itt megállni.

„Változtatni szeretnénk az utca állapotán és ebben más lakókra is számítunk.” – felújítás a lakók kezdeményezésére Budán
Az első levél. (Fotó: Himfy Egyesület)

Egy utcányi lakónak biztosan végtelen mennyiségű különböző elképzelése van, még ha rövid utcáról is beszélünk. Hogyan zajlott a folyamat, amíg kidolgoztatok egy levelet, javaslatcsomagot, amihez 85 lakó a nevét adta?

A problémákkal általában mindenki egyetértett. Mindenki látja és szenved, ha rendetlen, piszkos és sötét az utca. A megoldásra és a módszerekre viszont mindenki más-mást gondol jónak. Ezért mi a problémákra koncentrálunk, és együttműködő, konstruktív hozzáállást próbáltunk sugározni, ezért hát a „petíciót” mindenki aláírta. A lehetséges megoldásokat pedig önkormányzattal párbeszédben kerestünk.

„Változtatni szeretnénk az utca állapotán és ebben más lakókra is számítunk.” – felújítás a lakók kezdeményezésére Budán
Aláírásgyűjtés. (Fotó: Himfy Egyesület)

Hogyan élitek meg: sok, vagy kevés idő telt el a közös gondolkodás eleje óta? Milyen volt az elmúlt bő egy évetek?

Hosszúnak tűnt. De lehet, hogy ez teljesen szokásos egy beruházás ciklusában. Időközben betört a járvány, hallottuk, hogy emiatt csökkent az önkormányzat költségvetése, sokáig  bizonytalanság volt, nem történt semmi.

Egy év és egy hónap telt a levelünk beadása óta, aztán egyszer csak nagy gépek jelentek meg az utcánkban, két hét alatt megcsinálták a kétoldali parkolófelületek rendezését, majd rá néhány napra megjelent egy másik csapat, és hozzákezdtek a közvilágítás-építéshez. (Eddig csak az utca egyik oldalán voltak lámpák.) Reméljük, hogy ezt követően a zöldfelület-fejlesztés sem marad el, pl. faültetésekkel.

„Változtatni szeretnénk az utca állapotán és ebben más lakókra is számítunk.” – felújítás a lakók kezdeményezésére Budán
Környezetrendezés az utca elején, pontosabban végén: a Himfy utcát fentről, a lépcső felől számozzák. (Fotó: Himfy Egyesület)

Mi volt a legmeglepőbb akadály és segítség, amivel találkoztatok?

Legnehezebb a  jól működő kommunikációs csatornákat létrehozni. Hogyan csináljunk, hogyan legyen konstruktív párbeszéd az utcai lakók között, utcaközösség és önkormányzat között… Sokan naivnak néztek minket szomszédok között is, az önkormányzatban is.

Sokszor hallottuk, hogy „nem lesz belőle semmi” vagy „az így van, mert így van évek óta, és kész”. Ezek a valódi akadályok voltak. Sokat segített az is, hogy a folyamatot az előző és a mostani önkormányzat is támogatta/támogatja, az utóbbi időben pedig tényleg kiemelt figyelmet kaptunk.

Több zöldfelületet, kevesebb burkolt részt, szélesebb járdát, kisebb autóforgalmat. Valami ilyesmi elképzelés él sokakban, ha az a kérdés, hogy mit szeretne elérni egy lakói kezdeményezés egy alapvetően lakófunkcióval rendelkező mellékutcában. A ti javaslatotok viszont másról szól. Felmerült egy ennél radikálisabb, több zölddel, kevesebb parkolóhellyel számoló változat is, vagy egyértelmű volt számotokra, hogy a mostani irányt követitek?

Mindegyik utca más, a Himfy –  egy domboldali zsákutca, régi, kisméretű családi- és társasházakkal. A házak többségének van zöld előkertje, nincs viszont kocsibeállója. A parkolás tehát fontos szempont volt számunkra. A megújulás mostani lépcsője után ugyanannyi zöld van, mint korábban, sőt két új fa ültetését megígérte az önkormányzat.

Hogyan hatott az utca lakóközösségre az elmúlt időszak?

Többet tudunk az egymást érintő bajokról. Van Facebook-csoportunk és azon keresztül tudunk minden fontos fejleményről, még betörésekről, autólopásokról, illegális szemétlerakásokról is. Majdnem mindenkit megismertünk az utcában.

Egyszerűen jó érzés úgy kimenni otthonról, hogy az ember két-háromszor is köszön. Ez inkább falun szokás, a város személytelenebb – nálunk ez most megváltozott.

„Változtatni szeretnénk az utca állapotán és ebben más lakókra is számítunk.” – felújítás a lakók kezdeményezésére Budán
A Himfy utca ma. (Fotó: Pavlovskaya Natasha)

Elégedettek vagytok a mostani állapottal? Fogtok-e tovább dolgozni, ha igen, hogyan, milyen céllal?

Egyelőre nincs vége, a villanyoszlopok felhúzása még tart. Az eddig elért eredmények fontosak, de van még tennivaló. Mondunk egy példát, látszólag messziről indítva. Van egy fantasztikus orosz instagram-oldal: kis távol-keleti varosban, Yuzsno-Szahalinszkban, egy átlagos utcán átlagos háznál levő pocsolya instagrammozni kezdett.

Pontosabban: a házban valakinek elege lett a hatalmas pocsolyából, és a nevében indított egy blogot. A pocsolya mesél a mindennapjairól, hogy már 20 éve ott, van és nem törődik vele senki, bemutatja, hogyan úsznak át az autók rajta stb. Három nap alatt instagram-oldal az országos hírűvé vált, és több követője lett, mint a varosnak, a polgármesteri hivatalnak. Lássunk csodát, gyorsan jöttek, és rendbe tették a közterületet. Szóval: a Himfy utcában van egy koszos, ócska Telekomos trafó…

Kapcsolódó tartalmak