A tervezett 65 méter magas épület-sziluettek zavaró volta mellett a környék közlekedése is már eleve túlterhelt, és tervezett több ezer lakó és irodista megjelenése a Népsziget környékének törékeny egyensúlyát is megboríthatja.
Bartha Dorka írása.
Az elképesztő ütemben szaporodó és mindenféle hangzatos, luxust és zöld személetet sugalló nevű (építészetileg viszont sokszor legjobb szándék szerint is fantáziátlan) lakóparkok nem egy esetben iszonyú pusztítás árán valósulnak meg. Hol pótolhatatlan ipari örökséget dózerolnak el a helyükön, mint ahogy történt a Közvágóhídon, ahol csak mutatóban maradt meg pár védett ipari épület, vagy a közelmúlt szomorú híre volt a svábhegyi szanatórium zöldterületének tervezett beépítése is.
Bár az éppen az utóbbi években új erőre kapó, vadregényes Népsziget szomszédságában a Futureal/Cordia cégcsoport által tervezett Marina-City lakó-és irodanegyed kiszemelt területe már évek óta üresen áll, így is több olyan aspektusa van a tervezett új városrésznek, amely problémás lehet. És ezek nem csak a megengedett beépítési magasságnál jó húsz méterrel nagyobb tornyok és megnövelt autóforgalom.
De kezdjük a telepítési tanulmányterv, tervek pozitívnak hangzó részével – végig hangsúlyosan jelen van a Duna-menti parti zöld, korzózós sáv kialakítása, amelynél több ponton akár közvetlen vízi kapcsolatot is ki lehet alakítani, és ezzel egészen a vasúti hídtól indulhatna az a parti sáv, amely a Marina lakóépületei előtt, majd a Duna Arénánál folytatódva vezet a belváros felé. Valamint a tervek két további gyalogoshidat is feltüntetnek, amely a Népszigetre vezetnek (a félsziget pihenő és rekreációs célú átalakítása fontos helyen szerepel Budapest jövőbeni fejlesztései között).
A Duna Budapest legnagyobb természeti értéke, és ezt az ingatlanbefektetők is kezdik felismerni, lakóparkok „új városrészek” sora települ rá az értékes vízparti sávra – gondoljunk csak a BudaPartra a Kopaszi-gátnál, a Marina már említett korábbi részeire, de ilyen a szintén a Foka-öböl melletti Danubio, vagy Dél-Pesten a Panorama Resort Budapest a IX. kerületben a Soroksári út mellett. Ezek a beruházások mindig a parti sáv fejlesztését és rendezését is ígérik, kérdés, hogy ez inkább a saját lakóiknak szól, vagy a város univerzális értéke tényleg mindenki előtt nyitva áll az átalakítás után is.
A tervek részletes ismertetése helyett (ezt a 24-hu már megtette) inkább vessünk egy pillantást arra, mi mindent veszélyeztet a környéken ez a keskeny sávra tervezett elképesztően sűrű beépítettség. A helyszín talán legkönnyebben úgy beazonosítható annak, aki nem gyakran jár erre, hogy a Duna Pláza mögött húzódó rész, a Váci út és a Duna közötti keskeny parti sáv, a szigetcsúcstól egészen az Újpesti vasúti hídig. Az egykori hangzatos nevű Ganz és Társa-Danubius Villamossági-, Gép-, Waggon- és Hajógyár Rt. helyén, a hatalmas színes darukról könnyen felismerhető téli kikötővel majdnem szemben.
Természetesen az épületek tervezett magassága az, amely elsőnek szemet szúr – összehasonlításként nézzük meg egyszer a Citadellától a közeli Metrodom Panoráma lakópark tornyait – ezek a 18 szintes, egyenként 55 méter magas tornyok is messze a környezetük fölé emelkednek, és bántóan kilógnak a Parlament mögötti városképből, és még ezek is 10 méterrel alacsonyabbak. A magasház-vita évek óta fel-fellángol Budapesten, legutóbb épp a MOL-torony kapcsán vált központi kérdéssé. (De az Árpád-hídhoz tervezett 90 méteres Agora tornyai is élénk vitákat generáltak). Budapesten nincs olya helyszűke, mint mondjuk Manhattan szigetén, amivel ténylegesen védeni lehetne a felfelé törő építkezés szükségességét, ez sokkal inkább csak presztízskérdés semmit urbanisztikai szükségszerűség.
A tervezett városrész-projekt tágabb környezetére is vessünk egy pillantást. Népsziget és környéke Budapest egyik legkülönösebb hangulatú helyszíne és az utóbbi években a városlakók és a közösségi élet szempontjából nagyon pozitív változások indultak meg. A híd lábának környékén nyitott szezonális, dunaparti helyek, mint Kabin vagy Perem, Wasser, vagy az éppen az ipari örökség adta lehetőségeket kihasználó Filip programjaikkal nagyon sok új embert csábítottak ki.
Koncertek, filmvetítések, vásárok, közösségi események, vagy csak egy jó Duna-parti ücsörgés a barátokkal, kergetőzés a kutyákkal, vonat és kajakos számlálás a gyerekekkel – felsorolni is nehéz mennyi izgalmas lehetőséget nyújtottak minden korosztálynak, a parton télen-nyáron ücsörgő horgászokról már nem is beszéljünk. Míg ez előbbi mindig viszonylag spontán alakuló közösséget hoz létre, és mint egy öngerjesztő folyamat – ha egy hely jól működik, megjelenik esetleg egy újabb és újabb, ezzel egyre változatosabb funkciókat és lehetőségeket vonzva egy környékre – működik. De mindezt a tényleges igények szerint, organikusan alakulva, alulról szerveződve. Amennyire népszerű és jó hely a budai oldalon szemben a Római-part, ennek a környéknek is megvolt minden esélye, hogy hasonló jövő várjon rá.
A kikapcsolódás mellett a vízisportok szempontjából is fontos a környék, bár 1928-as nyári olimpiai játékokra tervezett budapesti pályázat, aminek a központi helyszíne a Népsziget lett volna, anno dugába dőlt, egyetlen megvalósuló hozadékaként a sziget öböl felőli oldalán kajakos- és kenuszakosztályok csónakházai alakultak ki, amelyek jelenleg is üzemelnek, és fontos szerepet töltenek be az olimpiai utánpótlás nevelésében is. Nem tudunk úgy erre sétálni, hogy az öböl nyugodt vizén legalább egy-két evezőst ne láttunk volna.
A harmadik, és talán legnehezebben megoldható probléma pedig a közlekedés és annak túlterheltsége. Ugyan, ahogy a több száz oldalas tanulmányok is állítják, a 3-as metróvonal miatt valóban jó a környék közlekedése, ám aki a járávány előtt utazott csúcsidőben a metróval, az a saját bőrén tapasztalhatta, hogy a vonal már eleve a túlterheltséget közelíti meg, nagyrészt éppen a Váci úti irodafolyosó eddigi forgalma miatt is. A közösségi közlekedés fejlesztési tervei között szerepel a 15-ös, 105-ös busz meghosszabítása, ami tény, hogy egészen a Belvárosig bemegy, csak sajnos a leghosszabb menetidő tekintetében is dobogós helyen van, és hétköznapi használatra tényleg csak annak alkalmas, akinek nagyon-nagyon sok ideje van, vagy épp nem siet sehova. Illetve a 2-es villamos 2030 utáni meghosszabbítása is a tervek szerint érintené a környéket majd valamikor.
Abba meg kár is belemenni, hogy az autós közlekedés milyen a Váci úton (évtizedes ingázóként volt pechem családostul első kézből megélni a 2000 és 2015 közötti drasztikus forgalomnövekedést). Az egész Dunakanyar és agglomerációja zúdul ma már rá a reggeli és esti órákban az útra, Zebegénytől Vácon át Dunakesziig. A tervek szerint az új lakásokkal és irodákkal 10-12 000 új lakó és munkába járó jelenne meg a területen, finoman számolva is 5000 jármű szerepel a tervekbe, amit a telken belül el lehet helyezni.
Amikor egyértelműen ki lett mutatva, hogy általános trend a városból való elköltözés és a járvány arra is rávilágított, nincs ilyen mennyiségű irodára szükség, valóban felmerül a kérdés, hogy egy ilyen értékes vízparti területnek a város és lakóinak hosszútávú szempontjából tényleg ez-e a legideálisabb felhasználása.
