Még a legprofibb, online oktatáson edzett szülők is elsápadnak, amikor a közös családi Excel-táblázaton feltűnik a tanévzáró. Ami a kölköknek a boldogság, egy generációval feljebb egy logisztikai rémálom: hogyan nyújtsuk ki saját, nyomorúságos, éves szabadságunkat az iskolai szünet hosszára? És mit csináljunk? Ilyenkor (is) lépnek elő a hétköznapi szuperhősök, a nagyszülők. Íme a legjobb tippek a legjobb szünidei unokázós programhoz.
Kovács Krisztina és Bartha Dorka írása
Autós rejtvényfüzet a retró Budapestről
Mindazon nagyszülőknek, akik tanácstalanul tévelyegnek abban a sivatagban, ami a „Ki nevet a végén” és az érettségi ajándék között terül el, jó hír, hogy a 10-18 év közötti korosztálynak is lehet ajándékot találni. Ráadásul élményt. Sőt közös élményt, amit nagyszülő és unoka egyaránt élvezni fog – és semmi köze semmilyen applikációhoz, digitális izéhez vagy kütyühöz, viszont fizikailag nem megterhelő, autóval bejárható. (Aki aggódik a károsanyag-kibocsátás miatt, annak jó hír, hogy a füzet felhasználói kedvezményt kapnak, ha carsharing szolgáltatással indulnak el – csak hogy az unoka is taníthasson valamit a nagyinak).
Az Imagine csapata régóta készít programokat városi felfedezőknek, cégeknek vagy akár iskolai osztályoknak. Legújabb ötletük, az Autós rejtvényfüzet felfedezőknek – Retró Budapest annyiban eltér az eddigiektől, hogy önállóan bejárható útvonalat és az útvonalra felfűzött rejtvényeket kínál, Budapest olyan helyszíneire kalauzolva, amelyek vagy kevésbé ismertek – mint pl. a Gubacsi úti lakótelep vagy a MOME kampusza – vagy csak elrohanunk mellette, mint pl. a Körszálló épülete. Maga az utazás pedig nemcsak térben, de időben is felfedezésre csábít: a XX. század második felének kultúrtörténetét mutatja be kalandos és szórakoztató formában – vagyis azt az időszakot, amiről a szülőknek, nagyszülőknek saját történetei is vannak. Mennyivel izgalmasabb végighallgatni, hogyan ismerkedett meg nagyapa nagymamával amikor a Budai Parkszinpadon együtt nézték a West Side Story-t (1969-ben már bemutatták Magyarországon!), vagy amikor társadalmi munkában a MOM kultúrházat építették. És persze szó eshet téglajegyről, devizabűntettről, Hantos elvtársról és a Cola bárról is, hogy személyes kedvencemet, az Azerbajdzsáni Nemzeti Kertészeti Akadémia szimfonikus zenekarát ne felejtsem… Valahogy így kellene történelmet tanulni – együtt és örömmel.
A megunhatatlan Állatkert
A generációkon átívelő közös nevezőnek – hivatalosan Fővárosi Növény- és Állatkert – már a kerítését is imádjuk, nem beszélve a szecessziós bejáratáról vagy a csodaszép Elefántházról, amely nem kevés diplomáciai bonyodalmat okozott annak idején. A törökök 1915-ben ugyanis hivatalosan is sérelmezték, hogy a magyarok nem átallanak minaretet építeni egy állatnak.. Mivel éppen szövetségeseink voltak egy világháborúban, a tornyot – amely tényleg hasonlított egy minarethez – inkább elbontották. Az eozinmázas Zsolnay csempék szerencsére nem zavartak senkit – még az elefántokat sem.
Az építészet azonban kevésbé fogja lázba hozni a tíz év alatti látogatókat. Nekik a nagyvadak, az állatkölykök és a közönségkedvenc szurikáták mellett a legnagyobb sláger az állatsimogató, ahol a kecskék a legnagyobb sztárok. Poétikusabb lelkületű gyerkőcökkel pedig érdemes meglátogatni a pillangóházat – amennyiben kibirják, hogy nem szabad megfogni nagyjából semmit.
A nagyszülők valószinűleg értékelik majd, hogy a bejáratnál fa kiskocsi bérelhető, amibe a túlságosan – vagy éppen egyáltalán nem eléggé – fáradt kicsiket bele lehet tenni. Sőt kerekesszékkel is tudják támogatni, hogy a nehezen járó dédinek se kelljen kimaradnia a családi programból.
Tanösvényes mindenttudó
Még a COVID-ból is lehet előnyt kovácsolni: ha nincs járvány, a Normafa nem lesz az új Andrássy út, a helyiek nem unják el, hogy egy tűt se lehet leejteni az erdőben és nem állnak neki új túraútvonalakat keresni és nem fedezik fel a tanösvényeket.
A tanösvény azon a forradalmi felismerésen alapul, hogy ha tiltó táblák helyett érdekes információkkal – neadjisten játékos feladatokkal – szórjuk tele az erdőket-mezőket, akkor az emberek nemcsak megtanulják hogyan kell viselkedni, de élvezni és szeretni is fogják új életterüket. Először 1925-ben egy múzeumigazgató, Dr. Frank E. Lutz függesztett ki kézzel írt táblákat az amerikai Harriman State Parkban a tanösvény szelleme nevében, mondván:
“Egy természetrajzot ismerő barát sétálni inivitál, és érdekes dolgokra hívja fel a figyelmet”.
Ma már Magyarországon is több, mint 500 tanösvény csaknem 1000 kilométere várja a látogatókat: erdőgazdaságok, nemzeti parkok, önkormányzatok, cégek, iskolák, de baráti társaságok is kialakítottak tanösvényeket, hogy a helyi látványosságokat, értékeket bemutassák. Ebből 130 vagy a fővárosban van, vagy Budapestről is egy-másfél órán belül elérhető és meglepően sok van városi közegben, szóval nem kell feltétlenül a susnyásban caplatni, ha kirándulni akarunk. Seniorok is útra kelhetnek, de van tanösvény ovisoknak is.
És van túraösvény kalauz is. A Ki a szabadba! – 130 izgalmas tanösvény Budapesten és környékén kicsi, praktikus, de mégis minden információt tartalmaz: nemcsak az alapadatokat (hossz, nehézségi szint, GPS), de azt is, hogy babakocsival/biciklivel járható-e, kérhető-e szakvezetés vagy ajánlják-e szívbetegeknek. A szikár tényeken túl pedig ipari mennyiségű érdekes, vicces és meglepő információt tudhatunk meg onnan kezdve, hogy mi köze a francia király szakácsának az akácfákhoz, vagy hol van a világ legnagyobb huszárszobra egészen addig, hogy miért ne durrantsuk ki a pukkanó dudafürt felfújt termését*. A szöveget kísérő QR-kódok pedig nemcsak az ismertető kiadványokat tartalmazzák, de segítenek abban is, hogy hol jelentsük be, ha mocsári teknőst látunk – de hallgathatunk vele Áprily Lajos verset is.
* a pukkanó dudafürt felfújt termését azért ne durrantsuk ki, mert benne nőnek legnagyobb pillangónk, a magyar boglárka hernyói…
