Udvard (ma Dvory nad Žitavou, Szlovákia)
Udvard Érsekújvártól 9 km-re keletre, a Zsitva bal partján fekszik, a Kisalföld északkeleti peremén.
Udvard vidéke ősidők óta lakott terület, a Góré dűlőnél római castellum nyomait találták meg. 1228-ban itt tört ki Magyarország első jobbágylázadása. 1309-ben Tamás esztergomi érsek vezetésével egyházi zsinatot tartottak itt, ekkor rendelték el a napi háromszori harangszót.
A település 1429-ben városi jogokat kapott, 1441-ben pedig a pallosjogot is elnyerte. 1462-ben járási székhellyé vált. A török többször támadta Udvardot, végül 1572-ben tartósan török uralom alá került. 1663-ban a törökök innen irányították Érsekújvár ostromát. 1685 nyarán szabadult fel a török uralom alól. Ezután ura, Szász Keresztély Ágoston esztergomi érsek lett, aki fekete-erdei német iparos családokat telepített itt le.
A falu híres volt káposztájáról, de elsősorban szőlő- és bortermeléséről vált ismertté. 1866-ban csaknem az egész szőlőállományt újra kellett telepíteni a fagykár miatt. 1878 után a filoxéra pusztításai miatt 70 évre csaknem teljesen megszűnt a szőlőművelés, később homokos talajon telepítették újjá a szőlő nagy részét.
A trianoni békeszerződésig Komárom vármegyéhez tartozott, 1920-ban Csehszlovákiához került. Az első bécsi döntést követően visszakerült Magyarországhoz, majd a második világháború után újra Csehszlovákia része lett. 1993 óta Szlovákiához tartozik.
Lakossága 1910-ben: 4387 lakosból 4343 magyar, 37 szlovák, 8 német volt.
Lakossága 2011-ben: 5164 lakosból 3208 magyar, 1550 szlovák, 36 roma (345 nem nyilatkozott).
Érdekesség
1919-ben Udvard harcok színhelye volt a cseh legionáriusok és a magyar Vörös Hadsereg katonái között. 1919. június 10-én a megszálló cseh legionisták meggyilkolták a templom déli falánál Wágner Béla és Szokolai István jegyzőt, valamint egy nappal később Kálazi Ferenc és Kálazi Lajos munkásokat.
Utcatörténet
Az Udvard utca a XIV. kerületben. Alsórákoson 1929-ben kapta nevét.
