Óvár (ma Olováry, Szlovákia)
Falu a Besztercebányai kerületben a Nagykürtösi járásban, Nagykürtöstől 13 km-re délkeletre az Ipoly völgyében fekszik. A trianoni béke előtt Nógrád vármegye Balassagyarmati járáshoz tartozott. 1938 és 1945 között ismét Magyarország része.
Első említése IV. Béla 1245-ös oklevelében történt, de valószínű, hogy régebben is létezett. Temploma élhetően 1706-ban már létezett. Kezdetben Hont várának tartozéka volt, de később Kékkő, illetve a 14–15. században Divény várához kapcsolódott. 1554 és 1593 között török uralom alatt állt. 1598-ban ura Balassa Zsigmond, 1740-től a Koháry-család, 1770 után a Balassa-, a Zichy-, és a Forgách-családok. Fejlődni csak a törökök 1680-as kiűzése után tudott.
1830-ban a gyenge termés miatt éhségjárvány, 1831-ben kolera, 1858-ban tűzvész, 1873-ban ismét a kolera, majd a himlő pusztította. A régi templom életveszélyessé vált, 1885-ben le kellett bontani. Lakóinak az erdő és a szőlő, a 19. század második felétől 1912-ig a szénbányászat adott munkát.
Lakossága 1910-ben: 540 lakosból 537 magyar, 3 szlovák
Lakossága 2011-ben: 302 lakosból 228 magyar, 74 szlovák
Érdekességek
1859-től lendült fel a faluban a bányászat a Zichy család, özv. Okolicsáné, a Windsteig és a Cserekvicki család jóvoltából. Az Amália-tárnában viszonylag rövid ideig fejtették a szenet. Nem tartozott a jelentős bányák közé. 1880 és 1892 között 6580 m3, 1906–1907 között 4800 m3, 1910 és 1912 között 3434 m3 szenet hoztak a felszínre. Mivel nem volt kifizetődő, a bányát 1912-ben bezárták.
1941-es katonai felmérés térképe
Utcatörténet
1936 óta viseli utca a III. kerületben, az Arany- és Ürömhegyen az egykori Nógrád vármegyei falu nevét.
