Olt-folyó (ma Olt, Románia)
A több mint 600 km hosszú Olt Erdélyben, a Gyergyói-havasokban ered, és a Vöröstoronyi-szorosnál töri át a Déli-Kárpátokat. Kijutva a Román-alföldre dél felé folyik tovább és Nikápollyal szemben, Islaz városánál ömlik a Dunába.
A Fogarasi-havasokban az Olt által vágott Vöröstoronyi-szoros fontos hadászati és kereskedelmi útvonal volt már az ókortól kezdve, ugyanis 150-200 kilométeres szakaszon az egyetlen átjáró volt egyrészt Erdély és Havasalföld között. Traianus római császár erre vezette hadserege egy részét 105-ben. 1395-ben Zsigmond király erre indult a nikápolyi csatába, 1437-ben és 1442-ben itt törtek be Erdélybe a törökök. A szoros és erődjei 1453-ig az erdélyi vajdához tartoztak, attól kezdve pedig a Szász Universitas volt felelős értük.
A trianoni békeszerződésig nagyjából a folyó fele (kb. 300 km) tartozott a Magyar Királysághoz, 1920-ban az erdélyi rész a Román Királysághoz került. A második bécsi döntés értelmében 1940. augusztus 30-án a forrástól a Feketeügy torkolatáig terjedő szakasz visszakerült Magyarországhoz. A II. világháború után az Olt teljes hosszában Románia része lett.
Érdekességek
A legenda szerint Maros és Olt egy tündér civakodó lánygyermekei voltak, akik édesapjuk keresésére indultak. Miután édesanyjuk folyóvá változtatta őket elváltak egymástól, és két irányba indultak el. Olt a hegyeken vágott át, és csak a Dunánál találkozott ismét testvérével. A Fekete-tengerhez érve látták meg édesapjukat, de mire megszólították volna, örökre elnyelték őket a hullámok.
Utcatörténet
A fővárosi XI. kerületi Sasadon 1941 óta, a mai XVIII. kerületi Szent Imre-kertvárosban 1940 óta, a mai XX. kerületi Gubacsipuszán 1940 óta, a mai XXI. kerületi Királyerdőn pedig 1937 óta viseli utca az Olt folyó nevét.
