Kategória: Fókuszban

Hogyan lettek ENNYIRE fontosak a nagykörúti villamosok?

A Nagykörút története a kezdetektől. 3. rész

A Nagykörút már a tervek szintjén is a város egyik főútvonalaként (és a közegészségügyi szempontból fontos főgyűjtőcsatorna nyomvonalaként) fogalmazódott meg, ennek a városfejlesztési elképzelésnek megfelelően épült ki és funkcionál ma is.

A cikksorozatban a Nagykörút fejlesztési programját megalapozó tanulmányt mutatjuk be fejezetenként, melyet a Fővárosi Önkormányzat megbízásából a Budapest Főváros Városépítési Tervező Kft. készítette.

Az útvonal a közlekedésben betöltött jelentősége és feladata, továbbá az (egyébként nehezen definiálható) átmenő és célforgalom aránya folyamatosan változott, és várhatóan változik a jövőben is.

Nagykörútról

A Nagykörutat hivatalosan 1896. augusztus 31-én helyezték forgalomba, de közlekedésre szakaszosan már korábban is használták. A hozzá északon kapcsolódó Margit híd ekkor már két évtizede, 1876 óta működött, a délen csatlakozó Petőfi híd megépítésére viszont négy évtizeddel később – a XX. század elejének történelmi eseményei ismeretében érthető módon – csak 1937-ben került sor.

Az útvonalat elsősorban a városegyesítés előtti Pest egyes elővárosai közötti, közvetlen forgalmi kapcsolat biztosításának igénye hívta életre, vagyis elsősorban Pest szempontjából egy elkerülő út létesítését határozták el az átmenő forgalom számára.

Település- és közlekedésfejlődés 1686-1873 között (Forrás: Budapest Főváros Városépítési Tervező Kft)
Település- és közlekedésfejlődés 1686-1873 között (Forrás: Budapest Főváros Városépítési Tervező Kft)

Az útvonal elkészültének idejére – az építési lázban égő főváros számára – már valószínűleg a Nagykörúthoz kapcsolódó területek rohamosan gyarapodó beépítésének helyi forgalma vált dominánssá a kezdeti átmenő forgalom helyett. A forgalom átstrukturálódásának kényszerét a kapacsolódó területek lakosságszámában bekövetkezett növekedés érzékelteti legjobban.

A századfordulóra a Nagykörút nemcsak közlekedési, hanem kereskedelmi és számos egyéb szempontból is Budapest egyik meghatározó útvonalává vált.

ÉvVI. kerület (fő)VII. kerület (fő)VIII. kerület (fő)Összesen (fő)
188054.41659.28263.468177.166
189079.25777.38891.303247.948
1900104.808139.649132.569377.026
A VI.-VII.-VIII. kerület népességének változása 1880-1900 között (Forrás: Budapest Városépítésének története)

Az V. kerület betelepülése hamarabb, a IX. kerületé lassabban ment végbe, amelyekről népességi adat nem áll rendelkezésre. A Nagykörút menti városrészek népességszámában a második világháborúig jelentős változás nem következett be.

Település- és közlekedésfejlődés 1873-1930 között (Forrás: Budapest Főváros Városépítési Tervező Kft)
Település- és közlekedésfejlődés 1873-1930 között (Forrás: Budapest Főváros Városépítési Tervező Kft)

A II. világháborút követően, nagy Budapest kialakulásával és a közlekedésben általánossá váló gépjárműhasználattal a Nagykörút szerepe ismét módosult. A növekvő területű és lakosságszámú fővárosban az átmenő forgalom lebonyolítása lett ismét az útvonal domináns feladata. A Belvárosi területeken az 1970-es évektől megfigyelhető elvándorlás ezt csak erősítette az utazási igények növekedésén keresztül.

Település- és közlekedésfejlődés 1950-1990 között (Forrás: Budapest Főváros Városépítési Tervező Kft)
Település- és közlekedésfejlődés 1950-1990 között (Forrás: Budapest Főváros Városépítési Tervező Kft)

Villamosközlekedés és annak fejlődése

A nagykörúti közlekedésben meghatározó elem a villamosközlekedés és annak fejlődése. 1887. november 28-án itt jelent meg a fővárosban elsőként (próbavasútként) villamosközlekedés a Nyugati tér és a Király utca között létesített pályán. A villamos-vonal 1892-re elérte a Boráros teret, 1926-tól már átszállás mentes villamos-kapcsolat volt biztosított a Margit hídon keresztül Budával, 1937-től pedig a Petőfi hídon keresztül is elérhették az utasok Budát.

A nagykörúti villamosközlekedés feladata a II. világháború időszakáig elsősorban a határoló területek kiszolgálása és a városközponti terület kisebb jelentőségű vonalainak összekötése volt.

A II. világháborút követően, nagy Budapest kialakulásával a Nagykörút villamosközlekedésben betöltött feladata is megváltozott. A városközponti terület kisforgalmú vonalainak felszámolásával, és a városközpont elérését biztosító sugárutak villamos-vonalainak metróval történő kiváltása révén a hálózatalkotó funkció megszűnt Pesten. A sugárutakon kialakuló közösségi közlekedési folyosók utasforgalma közötti kapcsolódás azonban folyamatosan erősödött, és a forgalom folyamatos növekedését eredményezte a rendszerváltásig. Ebben az időszakban Európa legforgalmasabb villamos-vonalaként tartották számon (terhelése a Blaha Lujza tér – Rákóczi tér közötti szakaszon meghaladta a 156.000 utas/nap/ 2 irány értéket, amely megfelel egy metróvonal terhelésének is).

A rendszerváltás óta a nagykörúti villamos-vonal forgalmi jelentősége csökken – mára közel 50%-kal kevesebb utast szállít – a szuburbanizációs folyamatok miatt és a fehérgalléros munkahelyek átmeneti zónába koncentrálódása, valamint a személygépjármű ellátottság emelkedése hatására romló modal-split arányának változása következtében. A nagykörúti villamosközlekedés jelentőségét csökkentették az elmúlt 70 év metróépítései is, mivel a belváros alatti átmérő jellegű utazások sok esetben kiváltották a körúton felszínen bonyolódó hosszabb, körirányú utazásokat.

(Forrás: Budapest Főváros Városépítési Tervező Kft)
(Forrás: Budapest Főváros Városépítési Tervező Kft)

Nagykörút villamosközlekedése

A kezdetektől fogva sűrű volt, 1927-ben csúcsidőben például percenként követték egymást a villamosok. A mindenkori forgalmi igények kielégítését a járművek hosszának növelésével biztosított nagyobb kapacitás tette lehetővé. Az első szerelvények befogadóképessége még nem haladta meg a 30 férőhelyet, a jelenlegi egyterű járművek befogadóképessége azonban már 350 utas.

1887 évi nagykörúti próbavasút motorkocsija (gyártó: Siemens és Halske)  (Forrás: Fortepan/Somlai Tibor)
1887 évi nagykörúti próbavasút motorkocsija (gyártó: Siemens és Halske) (Forrás: Fortepan/Somlai Tibor)
A jelenlegi közlekedést biztosító, Siemens által gyártott járművek (Fotó: Bódis Krisztián)
A jelenlegi közlekedést biztosító, Siemens által gyártott járművek (Fotó: Bódis Krisztián)

A Nagykörút középső szakasza jelentős észak-déli irányú forgalmat bonyolított le mindig, amelynek meghatározó csomópontja a Nagykörút által felfűzött terek közül a Blaha Lujza tér. Az északi, Margit hídhoz kapcsolódó szakasz és a déli, Petőfi hídhoz kapcsolódó szakasz viszont a főváros kelet-nyugat irányú (Buda és Pest közötti) kapcsolatrendszerének mindenkori fontos elemévé vált a dunai átkelők miatt a közösségi és személygépjármű közlekedés, valamint a Margit híd esetében a kerékpáros közlekedés terén is. Az északi szakasz meghatározó csomópontja a Nyugati tér, a déli szakaszé a Ferenc körút – Üllői út kereszteződése.


A cikksorozat korábbi részei:

Kapcsolódó tartalmak