Kategória: Kult

A színházhoz kell az „utazási kedv” és egy kis nagyvonalúság

Ősbemutatót láthatnak azok, akik a 44. Budapesti Tavaszi Fesztivál keretében május 7-én elmennek az Örkény Színházba. Susan Sontag: Alice az ágyban című drámáját játssza a Szarajevói Háborús Színház társulata, bosnyák nyelven, magyar és angol felirattal, Balázs Zoltán rendezésében. Különleges élmény egy különleges írótól, egy különleges társulattól és rendezőtől. A Budapest Te+Én podcast műsorvezetői – Veress Dóri és Gellért Gábor – Balázs Zoltánnal beszélgettek.

A színházhoz kell az „utazási kedv” és egy kis nagyvonalúság
Balázs Zoltán rendező

Egy ősi, erdélyi családból származol…

Amikor gyerek voltam, egy hegyoldal a miénk volt. Aztán mesélték a nagyszüleim, hogy eleinte az egész hegy hozzánk tartozott, de az ősapánk mindenféle hölgyekkel kezdeményezett kapcsolatokat. Ezekből aztán örökösök születtek, így maradt nekünk egy szeletke a hegyből. Azért nem volt olyan kicsi az a szelet, sok munkát és feladatot adott. Gyerekként nagy barátságot ápoltam a falu gyerekeivel. Megtanultam kaszálni, szénát rakni, lovakat gondozni, szekeret hajtani. Ez a tudás sokat adott a jellemem minőségéhez.

Egy bosnyák rendezésedet hoztad el, amelynek címe: Alice az ágyban. A cím beszédes, Alice 19 évesen súlyos betegségbe esik, és onnantól kezdve élete végéig egy ágyban tölti minden percét.

Így van, mégis Alice az, aki a darabban a mozgósító személyiség. A környezetét folyamatosan motorizálja. Feladatokkal látja el az apát, a testvéreket, a nevelőnőt és a barátnőit, akik hol a képzelet szülöttei, hol a valós élet játszótársai.

Egy komplex, sokrétű történet. Ha valaki ismeri Susan Sontagot, akkor tudja, hogy ő sokféle „-ista” volt. Aktivista, pacifista, feminista, maximalista. Ez meghatározta nyugtalan, kíváncsi természetét. Azt kereste, hol tudna tevékenyen részt venni a világ sorsának alakításában.

Ott volt a délszláv háborúban és nemcsak humanitárius tevékenységet végzett, hanem megrendezte a Godotra várva című darabot. A színészek gyertyafényben próbáltak, a nézők gyertyafénynél nézték meg a darabot. Vagány és előremutató személyiség. A lénye benne találtatik Alice személyiségében.

A színházhoz kell az „utazási kedv” és egy kis nagyvonalúság

Miért volt fontos számodra ez a darab?

Olyan kérdésekkel foglalkozik, amelyek engem is folyamatosan lekötnek. Előbb-utóbb választ kell adnunk azokra a kérdésekre, hogy honnan jövünk, merre tartunk, milyen célja van a létezésünknek…

Hogyan választottál Boszniában főszereplőt a darabhoz?

Tartottam egy tréninget egy évvel a próbafolyamat előtt. Vannak játékaim, gyakorlataim, amelyekkel meg tudom ismerni a színészeket. Megtudom, hogy milyen teherbírással rendelkeznek, milyen előképzettségük van, mennyire passzolnak hozzám. Egy térkép rajzolódik ki, amelyek alapján ki tudom választani azokat a művészeket, akiket értek, és akik értenek engem.

Hogyan instruálsz? Hiszen a darab nyelve a bosnyák?

A színészek jól beszélnek angolul. Én pedig megtanultam bosnyák nyelven az egész darabot. Másképpen nem lehet érdemben próbálni.

Podcast – Hallgasd meg!

Alice az ágyban – bővebben:
https://budapestitavaszifesztival.hu/esemeny/susan-sontag-alice-az-agyban/

Milyen kérdésekre ad választ a podcast?

  • Mit ad a nemesi származás és milyen kötelezettség jár vele?
  • Meddig terjed a mi személyes felelősségünk?
  • Kell-e a vitakultúránkat folyamatosan pallérozni?
  • Miért kell folyamatosan a szabadságról beszélgetnünk?
  • Miért fontos egy színházi előadás első húsz perce?
  • Hogyan lehet egy bosnyák nyelvi közegben főszereplőt választani?
  • Miért nem szereti azt a fogalmat: „kellemes próba”?
  • Miért őt választotta Tim Carroll Hamlet szerepére?
  • Hol kell pontosan szöveget mondani, hol lehet improvizálni?
  • Milyen város Szarajevó?
  • Miért választanak évente polgármestert?
  • Hogyan lehet elérni, hogy egy színész biztonságban érezze magát?

Kapcsolódó tartalmak