Kategória: Kult

Aki tahiti táncos akar lenni Budapesten – az lehet!

Végh Teodóra és Lőrinczi Hunor soha életükben nem futottak el a kalandok elől. Éltek Okinawán, körbestoppolták Japánt, aztán jött Hawaii, majd Tahiti, ahol táncoltak és zenéltek. Onnan elvitorláztak Új-Zélandig, majd következett Ausztrália, Indonézia és Malajzia. Aztán 7 év elteltével kalandvágyból hazajöttek. Innen indul a mi történetünk. Mit kezd magával két világutazó Budapesten? A Budapest Te+Én podcast – Veress Dóri és Gellért Gábor – mikrofonjai előtt két ember következik, akiknek az állandósult létállapota: az útkeresés.

Aki tahiti táncos akar lenni Budapesten – az lehet!

Teodóra: Amikor hazajöttünk, már ott tartottunk, hogy az utazás rutinná vált. Az elején megláttunk egy szép hegyet vagy egy vulkánt, és lelkendeztünk: „látod, milyen csodálatos?” Aztán eljött a nap, amikor már azt mondtuk: aha, gyönyörű. Hiányoztak a hosszú távú kapcsolatok az életünkből.

Hunor: Az első feladat az volt, hogy kitaláljuk, hogy itthon mit fogunk csinálni. Hazajöttünk, és fogalmam sem volt, hogy mihez fogjak. Amíg gondolkodtam, felújítottam a lakásunkat. Így teltek el hosszú hónapok.

Teodóra: A tánciskola nem egy business-ötlet volt. Nagyon szeretek táncolni, igazából ezért is akartam Tahitire menni, hogy tanuljak. Aztán mikor elkezdték mondogatni az itthoni barátok, hogy mutassam meg az alapokat, először nem voltam lelkes. Ez egy nehéz tánc.

Aki tahiti táncos akar lenni Budapesten – az lehet!
Teodóra és Hunor

Mitől olyan nehéz?

Teodóra: Ez tulajdonképpen tánc, de sport is. Atlétikus tánc. Kívülről úgy néz ki, mintha kecsesen, nőiesen libegnének a táncosok, de ebben rengeteg munka van. Izommunka, egyensúly, koordináció, hasizom, combizom. Sokat kell dolgozni, hogy ez a tánc valahogy kinézzen. Az volt a meglepetés, hogy a lányok nem adták fel. Jöttek vissza hétről-hétre, évről-évre.

Miért nem maradnak el a táncosok, miért olyan ritka a lemorzsolódás?

Teodóra: Talán azért, mert ez több, mint egy tánc. Életmód, életforma, életöröm, nőiesség. A női kör ereje. A közösség ereje. Sokféle táncot táncoltam előtte. Flamenco-t, hastáncot… Aztán amikor megláttam valakit tahiti táncot táncolni, azt mondtam magamnak: na jó, hát ez az én táncom, ez vagyok én!

A podcastból mindent megtudhattok erről a táncról, erről a közösségről.

Kapcsolódó tartalmak