Bátorkeszi (ma Bátorove Kosihy, Szlovákia)
Komáromtól 27 km-re a Fényes-patak partján fekszik. Ma a nyitrai kerület Komáromi járásához, Trianon előtt Esztergom vármegye Párkányi járásához tartozott.
Határában honfoglalás kori sírokat találtak. Első említése 1263-ból származik. 1311-ben Csák Máté felégette. A 15. században a Báthoryaké – ők a falu névadói –, a későbbi évszázadokban többször a Pálffyak birtokolták. Jelentős 18. századi temploma és a Pálffy-kastély. A 19. században és a 20. század elején idején élénk volt gazdasági élete: működött itt takarékpénztár, hitelszövetkezet, fogyasztási szövetkezet, iparegyesület, sörgyár, két szeszgyár, cukorgyár és az Ella Malom és Áruforgalmi Rt. Több puszta, tanya tartozik hozzá.
Az első bécsi döntés (1938) Magyarországnak ítélte, 1945 óta ismét Csehszlovákia része.
Lakossága 1910-ben 3144 lakosból 3116 magyar, 20 szlovák, 6 német
Lakossága 2011-ben 3415 lakosból 2671 magyar, 614 szlovák, 39 roma
Érdekesség
1830-ban itt alapította Lacsny Miklós Magyarország első, mindössze 9 évig működő cukorgyárát.
Virág Benedek (1754–1830): Bosszúállás című versében említi a települést.
Szlovák neve 1948–1993 között Vojnice, azelőtt Bátorove Kesy volt.
- Képeslapok
- Tervrajzok
- Hangarchívum:
- Google Maps
Utcatörténet
Nagyzuglóban, a XIV. kerületben 1939-ben nevezték el a Bátorkeszi utcát.
