Halmi utca, Budapest XI.

Halmi (ma Halmeu, Románia)

A községközpont Szatmár megyében, Szatmárnémetitől 35 km-re, északra fekszik.

Árpád kori település. Írásos források a XIII. században említik először Terra Holmy néven.1274-ig Kisbábony fennhatósága alá tartozott, amikor is Kala Tamás megkapta IV. László királytól. Ettől az időponttól Halmi független településnek számít.

A XVIII. századtól kezdődően zsidók telepedett le Halmi községben, fontos szerepet játszva a kereskedelem és a kézművesség élénkítésében. A közösség többsége az 1944-es deportálás áldozatává vált, így mára már egyetlen tagja sem maradt, de egykori jelenlétüket őrzik a több házon is fellelhető tipikus építészeti elemek. A XIX. században és a XX. század elején Halmi területi központ volt, melyhez 42 település tartozott és törvényszékkel is rendelkezett.

A trianoni békeszerződés előtt Ugocsa vármegye Tiszántúli járásához tartozott. 1920-ban a Román Királysághoz került, a második bécsi döntés értelmében 1940. augusztus 30-án visszakerült a Magyar Királysághoz. A II. világháború után ismét Románia része lett.

Lakossága 1910-ben: 3455 lakosból 3371 magyar, 51 német, 19 román,

Lakossága 2011-ben: 3564 lakosból 2175 román, 1215 magyar, 10 roma

Érdekességek:

Halmiban van Szatmár megye egyetlen ukrán-román közúti és vasúti átkelője.

A község legfontosabb jövedelemforrása a mezőgazdaság, epertermesztése az egész országban ismertté tette. Másik jelentősebb kultúrnövénye a szőlő, az itt termelt borokat érmekkel jutalmazzák a borversenyeken.

Halmi községben született 1910. szeptember 21-én Kótay Pál orvos, orvostörténész, egyetemi tanár

Szintén Halmi szülötte „Weisz Api” dzsesszdobos

Ugyancsak itt született 1936 augusztus 13-án Vígh István festő, szobrász, restaurátor

Képeslapok

Térképek

Fotók

Utcatörténet

Budapest XI. kerületében, Kelenföldön 1900 óta létezik Halmi utca.