Székelyszenttamás (ma Tămaşu, Románia)
Székely falu a romániai Hargita megyében, a Ballé-patak völgyében a Bükk-tető északi lejtőjén fekszik, Székelyudvarhelytől 5 km-re.
1333-ban Sancto Toma néven említik először. A település a nevében Szent Tamásról, a falu középkori templomának védőszentjétől kapta. A templomot 1555-ben Izabella királyné költségén restaurálták. 1661-ben a török csapatok felégették, de rövidesen újjáépítették. Római katolikus temploma 1820 és 1822 között nyerte el körkörös védőfallal kialakított mai formáját.
A trianoni békeszerződésig Udvarhely vármegyéhez tartozott, 1920-ban a Román Királysághoz került, a második bécsi döntés értelmében 1940. augusztus 30-án a falu visszakerült a Magyar Királysághoz. A II. világháború után ismét Románia része lett.
Lakossága 1910-ben: 251 lakosból mindenki magyar volt
Lakossága 2011-ben: 150 lakosból 149 magyar, 1 nem nyilatkozott
Érdekességek
Az erdélyi vallási tolerancia 1568-as tordai országgyűlésen hozott határozatával teret engedett a reformáció radikálisabb irányzatainak megtelepedéséhez is. A fejedelemség területén megjelenő unitarizmus (akkori nevén antitrinitarizmus) törvényi védettségét kihasználva elterjedt az erdélyi társadalomban, egyik legfőbb fellegvára Székelyföld volt. Székelyszenttamás azonban a reformáció alatt is mindvégig megtartotta katolikus hitét.
Utcatörténet
A fővárosi IV. kerületi Káposztásmegyeren 2005 óta viseli utca Székelyszenttamás nevét.
