Abrud (ma Abrud, Románia)
Abrudbánya Fehér megyében, Gyulafehérvártól 60 km-re, az erdélyi érchegység szívében elterülő kis bányaváros.
Neve a latin obrussa (próbakő) szóból ered, az utólagos bánya elnevezés az arany és ezüst bányászatra utal. Története szoros összefüggésben áll a bányászat történetével. Már a rómaiak idejében bányaváros volt Abrutus, majd Auraria Maior néven. A X. századtól kezdve főleg szászok települtek be Abrudbányára. A betelepült bányászok kezdettől királyi kiváltságokban részesültek. Abrudbánya első okleveles említésére Máté erdélyi vajda bizonyságlevelében kerül sor 1271-ben, mely szerint azt V. István az erdélyi káptalannak adományozta. Az adománylevelet 1318-ban I. Károly, majd 1491-ben II. Ulászló is megerősítette.1453-ban V. László egyes bányavárosi jogokat adományozott a településnek, de részben a káptalannak is megmaradtak a jogai. Különös jelentőséggel bírt a XVI. század végén az erdélyi bányavárosok szövetsége, mely Abrudbányát, Zalatnát, Aranyosbányát, Nagybányát, Felsőbányát és Kőrösbányát foglalta magában, melyet az 1593. évi gyulafehérvári országgyűlés ismert el.
1784. november 7-én a települést felkelt román parasztok dúlták fel, magyar lakosságát nagyrészt legyilkolták. 1849. május 9-től Avram Iancu román felkelői tömegmészárlást rendeztek Abrudbánya magyar lakossága között.
Abrudbánya a fénykorát a XIX. század második felében élte. 1870-ben törvényhatósági jogú város, 1876-ban rendezett tanácsú bányaváros. A század végén távíró, posta, telekkönyvi hivatal, bányahivatal, templom, kaszinó, takarékpénztár, bányasegélyező egyesület működött a városban.
A trianoni békeszerződésig Alsó-Fehér vármegye Verespataki járásához tartozott. 1920-ban a Román Királysághoz került.
Lakossága 1910-ben 7749, amelyből 6316 román, 1329 magyar és 35 német volt.
Lakossága 2011-ben 5072, amelyből 4703 román, 29 magyar és 22 roma volt
Érdekességek
II. Ulászló király 1508-ban Abrudbánya város bányászait felmenti mindenfajta adó fizetése alól.
A településen már 1569-ben nyomda működött, melyet Karádi Pál unitárius pap működtetett. A nyomda egyetlen ma ismert terméke a Komédia Balassi Menyhárt árultatásáról c. mű.
A település szülötte Kagerbauer Antal, a romantika korának legjelentősebb kolozsvári építésze. Többek között ő tervezte a kolozsvári régi városháza épületét.
Hermann Róbert magyar történész könyvet írt Az abrudbányai tragédia 1849 Hatvani Imre szabadcsapatvezér és a magyar-román megbékélés meghiúsulása címmel (Heraldika Kiadó, Budapest, 1999)
A Torda-abrudbányai új vasútvonal
Videók
Utcatörténet
A Főváros XVIII. kerületében, Szent Imre-kertvárosban 1932 óta viseli utca Abrudbánya nevét.
