Adriai-tenger (horvátul: Jadransko more)
Az Adriai-tenger a Földközi-tenger része, annak az Appennin- és a Balkán-félszigetek által határolt öble, egyben legészakibb nyúlványa
Az Adriai-tenger a mediterrán medence része. 3.745 kilométeres hosszúságú partszakaszán összesen 6 ország osztozik.
A középkorban folyamatos versengés zajlott a dalmáciai városok birtoklásárért a Magyar Királyság és a Velencei Köztársaság között. Az Árpád-házi és az Anjou királyok is gyakran vezettek hadjáratokat a dózse ellen, hol több, hol kevesebb sikerrel. A tengerpari városok és a szigetvilág feletti uralom folyamatosan változott, míg a Nagy Lajos halála utáni trónviszály során a dalmát városok, Zára (ma Zadar) példájára, Nápolyi Lászlót ismerték el királynak, aki 100 ezer aranyért eladta Dalmáciára vonatkozó jogait Velencének. Horvátországnak és a Magyar Királyságnak csak egy jelentős kikötője maradt, Zengg.
A napóleoni háborúkat követően a Habsburg Birodalomhoz került Dalmácia, valamint Isztria is, amely az Osztrák Tengermellékhez tartozott.
Fontosabb, magyar kötődésű városok az Adriai tengermelléken
Fiume (Rijeka) és Bukkari (Bakar) városok, valamint csatolt területeik (Hreljin, Vinodol és környékük) Magyar Tengermellék néven, s 1776–1809, majd 1822–1849, végül pedig 1868–1918 között tartoztak Magyarországhoz. Területi kiterjedése a kezdeteket leszámítva csak egyszer változott jelentősen; 1868-ban a magyar–horvát kiegyezés értelmében csak Fiume és szűk környezete került vissza Magyarországhoz.
Abbázia (Opatija) a Monarchia második legnagyobb üdülőhelye volt. Szanatóriumait többnyire magyar orvosok vezették.
Póla (Pula) a Habsburg Birodalom fő hadikikötője és fontos hajógyártó központja.
Az első világháborúban Póla mellet Kotor és Trieszt volt az Osztrák-Magyar Haditengerészet három bázisa. 1918 februárban a Kotorban horgonyzó hadihajókon matrózfelkelés tört ki, melyet a közhiedelemmel ellentétben nem Horthy Miklós vezényletével vertek le.
Raguza (Dubrovnik) 1358-től 1526-ig a magyar korona tulajdona volt. Jelentős magyar emlék, hogy a város kolostoraiban őrzik Szent István király állkapcsát és koponyadarabját, illetve Szent László jobbját. A középkorban a Raguzai Köztársaság Velence legnagyobb rivális volt.
További jelentős magyar vonatkozású városok: Zára (Zadar), Spalato (Split), Trau (Trogir).
IV. Béla a Tatárjárás idején az akkor még szigeten álló Trogir (Trau) várába menekült.
Érdekesség
Az Adriai-tenger vízfelülete Magyarország területénél kb. 40%-al nagyobb. Hosszúsága 820 km, szélessége 160 km, átlagos vízmélysége pedig 252 méteres. Vize sekélynek számít és hamar reagál a környezet hatásaira. Az Adriai-tengeren az áramlatok általában jóval gyengébben érvényesülnek, mint a Földközi-tenger két nagymedencéjében. A sekély adriai medence áramlási rendszerét elsősorban az itt uralkodó szelek alakítják. Faunája és flórája, összetételét tekintve hasonló képet nyújt a Földközi-tenger élővilágához. A nagymedencék sótartalmától részben eltérő szalinitás, és a vízhőmérsékleti különbségek miatt azonban, kisebb eltérések kimutathatók az adriai fauna összetételben.
Köszönhetően a Pó folyó bőséges vízhozamának az Adriai-tenger északi részének sótartalma jóval kevesebb (25 ezrelék), mint a dél-adriai medencében (34 ezrelék).
Az Adriai-tenger jól elkülönül a világtengerektől, így az árapály jelensége is jóval mérsékeltebb, mint máshol.
Utcatörténet
A tengerről Budapest XIV. kerületében, Alsórákoson 1989 óta sétány lett elnevezve, a XV. kerületi Pestújhelyen és Újpalotán 1991 óta utca viseli az Adria nevet.
