Bácska (ma: Bačka, Szerbia)
Bácska néprajzi-történelmi tájegység, Bács-Bodrog vármegye népies neve. Az Alföldön, a Duna–Tisza közének déli részén terül el. Területének 85%-a Szerbiához (Dél-Bácska), 14%-a Magyarországhoz (Észak-Bácska), 1%-a pedig Horvátországhoz tartozik. A szerbiai rész a Vajdaság Autonóm Tartományhoz tartozik.
A középkorban gazdag, viszonylag sűrűn települt táj volt. Két vármegye alakult ki rajta: Bács vármegye, amelynek Bács település, a kalocsai érsekség második székhelye volt a központja, valamint Bodrog vármegye Bács megyétől északra. A török háború alatt a nagyrészt magyarok lakta tájról a lakosság zöme elmenekült. Már az oszmán hódoltság idején elkezdődött a szerbek intenzív betelepülése. 1697-ben Savoyai Jenő vezetésével Zentán győzelmet aratnak a szövetséges seregek a török felett, és ezzel megkezdődik teljes kiszorításuk Bácskából. Ezután keleti és déli része a katonai határőrvidékhez tartozott, 1751-ig annak megszűnéséig. Mivel a határőrvidék védelmezői nagyrészt szerbek voltak, annak megszűnésekor nagy vándorlásba kezdtek, áttelepültek a szomszédos Bánságba, ezzel is színesítve annak soknemzetűségét.
Az 1715-ös népszámláláskor szerbek, bunyevácok és sokácok tették ki a régió lakosságának 97%-át. A 18. század során a Habsburgok erős betelepítési politikába kezdtek, így a század végére a vidék lakosságának felét már magyarok és németek tették ki. 1802-ben összevonták Bács-Bodrog vármegyévé a két közigazgatási területet. Az 1848–49-es forradalom és szabadságharc idején a vármegye a Szerb Vajdaság része lett, majd 1849–1860 között a Szerb Vajdaság és Temesi Bánság része volt.
1920-ban a Bácska legnagyobb része a Szerb-Horvát-Szlovén (később Jugoszláv) Királysághoz került. 1941 áprilisában Magyarország katonai erőt bevetve visszacsatolta, 1945-től Jugoszlávia része. Ma a Vajdaság Autonóm Tartományban, Szerbiában található.
Jelentős települések:
Magyarország: Baja, Bácsalmás, Jánoshalma, Tompa.
Szerbia: Újvidék, Szabadka, Zombor, Palánka, Verbász, Óbecse, Zenta, Kúla, Apatin, Temerin, Futak, Topolya, Szenttamás, Ada, Magyarkanizsa, Cservenka, Hódság, Zsablya, Bajmok, Palics, Péterréve, Mohol, Petrőc, Bács, Tiszakálmánfalva, Titel.
A trianoni békeszerződésig Bács-Bodrog vármegyéhez tartozott, 1920-ban nagy része a Szerb-Horvát-Szlovén (1929-től Jugoszláv) Királysághoz került. 1941–1944 között Magyarországhoz csatolták, a II. világháborút követően a titói Jugoszláviához került, ma Szerbiában található. A magyarországi része Bács-Kiskun megyéhez tartozik.
Bács-Bodrog lakossága 1910-ben: 632.560 lakosból 267.714 magyar, 178.950 német, 117.854 szerb
Érdekesség
A Bácska híres szülöttei: Tamkó Sirató Károly avantgárd költő, műfordító, Szeles Mónika teniszező, Törley József a magyar pezsgőgyártás úttörője, Matuska Szilveszter, a biatorbágyi rém, Jakobey Károly festőművész, Tolnai Ottó író, költő, kritikus, szerkesztő, Than Mór festőművész, Bori Imre akadémikus-irodalmár, Kosztolányi Dezső költő, író, műfordító, újságíró, Csáth Géza író, idegorvos, Komlós Juci szímnűvésznő, Radulovics Bojána magyar válogatott kézilabdázó, Lékó Péter sakknagymester, Csernus Imre pszichiáter, Rúzsa Magdi énekesnő, Beszédes József vízépítő mérnök, Rákosi Mátyás kommunista politikus, Bakócz Tamás bíboros, esztergomi érsek, Janics Natasa olimpiai bajnok kajakos, Mileva Marics Albert Einstein felesége, Lajkó Félix hegedűvirtuóz.
Utcatörténet
Budapest XX. kerületében, Gubacsipusztán az és Kossuthfalván 1925 óta utca viseli a tájegység nevét, valamint az 1930-as évek óta létezik Bácska tér.
A XV. kerületben, Rákospalotán 1992 óta utca viseli a nevét.
A XIV. kerületi Herminamezőn 1990 óta, a XVI. kerületi Mátyásföldön pedig az 1920-as évek óta létezik Bácskai utca.
