Bajmóc (ma Bojnice, Szlovákia)
Történelmileg Nyitra vármegyéhez tartozott, ma a Trencséni kerülethez. A Nyitra folyó jobb partján Privigyétől 2 km-re fekszik.
Első említése 1113-ból származik. A XIV. század elején ura Csák Máté volt, majd olaszok, Mátyás király, Corvin János, Szapolyai János és a Thurzók birtokolták. 1530-ban és 1599-ben a törökök a várost kirabolták, de a várat nem tudták bevenni, a végvárlánc része volt. Bocskai után 1623-ban Bethlen Gábor hajdúi 1683-ban Thököly Imre, 1704-ben Rákóczi kurucai fosztogatták. Utóbbiak a várat is elfoglalták. A Pálffyak birtokközpontja volt, várkastéllyá alakították a várat. Gróf Pálffy János Ferenc(1829–1908) műgyűjtő és művészetpártoló volt, értékes festményeket adományozott bajmóci múzeumoknak.
Bajmóc fő nevezetességei a 13. század óta formálódó vár, a vár alatti cseppkőbarlang, a gyógyfürdő és Szlovákia legöregebb fája, a mintegy 700 éves Mátyás király hársfája.
Lakossága 1910-ben 1346 lakosból 1192 szlovák, 114 magyar, 36 német
Lakossága 2011-ben 4923 lakosból 4515 szlovák, 14 magyar és 1 ruszin
Érdekesség
Tompa Mihály 1851-ben írta A bajmóci fördős című versét.
A várban több, mint tíz filmet forgattak.
Legendája a fekete hölgyé, aki kisgyerekével vetette le magát a vár tetejéről, azóta többen látták.
Képek, képeslapok, plakettek a MANDA archívumon
Utcanévtörténet:
Kelenföldön, a mai XI. kerületben 1928-ban kapta nevét a Bajmóci utca.
_-_7755_-_Kunsthistorisches_Museum.jpg){kind=link}