Bártfa (ma Bardejov, Szlovákia)
Eperjestől 38 km-re, a Tapoly partján fekszik, az egykori, Magyarországról Lengyelországba vezető kereskedelmi út mentén. Ma az Eperjesi kerület Bártfai járásának székhelye, 1920 Sáros vármegyében a Bártfai járás székhelye volt.
Neve a ’bárd’ szóból ered. A fa itt erdőt jelent, tehát a városnév az egy ember által egy nap alatt kivágható erdőrészt jelenti.
A középkorban német telepesek kezdték felvirágoztatni, kiváltságokat kivívni. 1376-tól szabad királyi város. Gótikus építészetéből mára is sok fennmaradt. A 15. században élte fénykorát kereskedelmének és kézműiparának is köszönhetően. Az ország egyik legfontosabb városa volt. A következő század a reneszánsz kultúrát és a humanizmust hozta el a városba.
Városfallal, bástyákkal védett városközpontjának főterén áll a városháza és a 15. századi Szent Egyed templom. A téren késő gótikus, reneszánsz és barokk polgári házak sorakoznak.
A városhoz tartozik Bártfafürdő.
1920-ban Csehszlovákiához csatolták. Az első bécsi döntés nem érintette. Ma Szlovákiában található.
Lakossága 1910-ben: 6578 lakosból 2579 szlovák, 2179 magyar, 1617 német
Lakossága 2011-ben: 33 696 lakosból, 28 334 szlovák, 1093 ruszin, 800, roma, 34 magyar
Érdekesség
Műemlékekben gazdag városmagja 2000-ben felkerült az UNESCO természeti és kulturális világörökség listájára.
1885-ben Bártfán született Jaschik Álmos grafikus, festő, iparművész, szakíró, pedagógus, díszlet-, jelmez- és bankjegytervező.
Utcatörténet
Bártfa utca nevet ma a fővárosban négy utca viseli: Rákosszentmihályon, a XVI. kerületben az 1920-as évek óta, Szemeretelepen, a XVIII. kerületben 1932 óta, Pesterzsébet-Szabótelepen, a XX. kerületben 1941 óta és Budafokon, a XXII. kerületben az 1930-as évek óta. Bártfai utcát 1900-ban neveztek el Kelenföldön, majd a beépítések során Bártfai közt létesítettek 1954-ben. Bártfai utca a XVII. kerületben, Rákoscsaba-Újtelepen az 1920-as években kapta nevét.