Ipoly (ma Ipoly, Magyarország, illetve Ipel, Szlovákia)
Az Ipoly javarészt határfolyó Magyarország és Szlovákia között. Szlovákiában ered, a Vepor-hegységben, ahonnan először délre, majd jellemzően délnyugati irányba folyik. A Börzsönyt megkerülve Szobnál ömlik a Dunába. Magyarországon az Ipoly a Duna egyetlen baloldali mellékfolyója.
A folyó jelenlegi hossza 212,43 km (szabályozás előtt 254 km volt). Magyarországi hossza 143 km. Esése 596 m, hiszen magasan, 1058 méteren található a forrásszintje. Vízgyűjtő területe 5108 km2.
Neve bizonytalan eredetű, feltehetően az apály, apad, apadó szavakhoz lehet köze.
Fontosabb mai, illetve történelmi települései: Balassagyarmat, Drégelypalánk, Hont, Ipolyság (Šahy), Ipolytarnóc, Nagybörzsöny, Szob.
1920-ban nagyrészt határfolyóvá vált, 1938-ban az első bécsi döntéssel hosszának jelentős része a Magyar Királysághoz került, az 1947-es párizsi békeszerződések értelmében ismét határfolyóvá vált Magyarország és Csehszlovákia között.
Élővilága egyedülálló, 1997-ben hozták létre a Duna-Ipoly Nemzeti Parkot, illetve korábban, 1992-ben jött létre az Ipoly Unió, a térség környezetvédelme céljából.
Érdekesség:
A folyó neve férfi keresztnév is egyben.
A folyó mentén helyezkedik el Hont, mely egykor az azonos nevű vármegye központja is volt, ma mindössze egy alig 500 fős település.
Ipoly menti település Drégelypalánk is, ahol Szondy (Szondi) György védte a várat 1552-ben a törökök ellen – legismertebb irodalmi emléke Arany János: Szondi két apródja balladája.
A folyó mellett található az Ipolytarnóci Ősmaradványok Természetvédelmi Terület, világhírű őslénytani lelőhely.
Utcatörténet
A XIII. kerületi Újlipótvárosban az Ipoly utca 1872 óta viseli a folyó nevét (előzőleg: Eipel Gasse).
