Kolozs vármegye (ma Județul Cluj, Románia)
Közigazgatási egység volt a Magyar Királyságban, ma Romániában található Kolozs megye néven. Az egykori Kolozs vármegye területe az Erdélyi-medence felső felének déli harmadát foglalta magába. A vármegye 9 járásra oszlott, székhelye Kolozsvár volt.
A vármegyét Szent István alapította, miután 1002-ben legyőzte Gyulát. A terület nyugati része az Erdély és Magyarország közti összekötő láncszem szerepét képezte, útjai Bánffyhunyadon át Nagyvárad felé, valamint a Meszes kapuján át a Szilágyságon keresztül vonultak. A Nagyvárad felé vezető úton az úgynevezett Királyhágó volt Erdély kapuja.
Kolozs vármegyét először a XII. században említik írásos források. A XIV. században lesz nemesi vármegye, a XV. században csatolják hozzá a Kis-Szamos vidékét és Kalotaszeget. A XVI. századtól az Erdélyi Fejedelemség, majd az Erdélyi Nagyfejedelemség része Kolozsvár központtal. Az 1848–49-es eseményei nem kerülték el Kolozs vármegye nyugati felét, ahol az Erdélyt megszálló császáriakat a Bem vezette honvédsereg sikeresen feltartóztatta, majd visszaszorította, és még 1848-ban felszabadította Kolozsvárt.
A megye 1851–60 között a VII. Erdélyi Kolozsvári Kerület részét képezte. Kolozsvár 1867-től látványos fejlődésnek indul. Kulturális hatása az anyaországra is jótékony hatással van. Mérföldkőnek tekinthető a Ferenc József Egyetem 1872-es alapítása.
A trianoni békeszerződésig Kolozs vármegye a Magyar Királysághoz tartozott, 1920-ban a Román Királysághoz került. A második bécsi döntés értelmében visszakerült Magyarországhoz, azonban a II. világháború után ismét Románia része lett.
Lakossága 1910-ben (Kolozsvár nélkül): 225879 lakosból 153717 román, 60735 magyar, 6710 német
Érdekességek
Kolozs megyében van egy Kolozs nevű település, amely egykori sóbányáiról volt híres, ma pedig gyógyfürdője miatt látogatják sokan.
A fővárosi XVI. kerületi Sashalmon 1954 óta viseli utca Kolozs nevét, míg Kolozs köz 1974 óta van Sashalmon.
