Kovászna (ma Covasna, Románia)
Az erdélyi Kovászna megyében a Kárpátok kanyarulatában, a Berecki havasok lábánál, 550–671 méter tengerszint fölötti magasságban fekszik, az azonos nevű patak völgyében. A város a Kézdivásárhelyi-medence településeihez tartozik, e földrajzi tájegység a Brassói-medence részét alkotja. Székelyföld legkeletibb magyar többségű városa.
Az ezer borvíz-forrás városaként ismert település első írásos említése 1548-ból való. Neve szláv eredetű, jelentése savanyú. A föld mélyéből felbukkanó savanyú (szénsavas) vizek a régi időkben is ismertek voltak. A település világhírű klimatikus gyógyhely, üdülőváros határában fakad a legtöbb fajta borvíz Erdélyben. Kovászna Románia egyik legjelentősebb fürdővárosa, vonzerejét gyönyörű fekvése, az itt található ásványvizek és mofetták (gyógyhatású gázfürdő) jelentik.
A trianoni békeszerződésig Háromszék vármegyéhez tartozott, 1920-ban a Román Királysághoz került, a második bécsi döntés értelmében 1940. augusztus 30-án a város visszakerült a Magyar Királysághoz. A II. világháború után ismét Románia része lett.
Lakossága 1910-ben: 5451 lakosból 4154 magyar, 1105 román, 92 rutén
Lakossága 2011-ben: 9648 lakosból 6015 magyar, 3148 román, 208 roma
Érdekességek
A főtéren levő Pokolsár az egykori vulkanikus kitörés nyomán keletkezett szénsavas-sós ízű iszapvulkán volt. Mára egy kőmedencébe foglalt csendes fortyogó maradt belőle. Egykor hideg gyógyfürdőként használták.
Kovásznán született az író és színész Ignácz Rózsa 1909-ben.
A város mellett sípálya is üzemel, melyet 2016. december 16-én adtak át a télisport kedvelő közönségnek.
Utcatörténet
A XI. kerületi, kelenföldi Kovászna utca 1929 óta viseli a székely település nevét.
