Lonka (ma Lunca la Tisa, Románia és Луг (Luh) Ukkrajna)
Helység az egykori Máramaros vármegyében. A települést a trianoni döntés két országnak ítélte. A békeszerződés az új csehszlovák-román határt a térségben a Tisza folyó mentén húzta meg, ez véget vetett a község addigi fennállásának. A település jobb parti, északi része Kárpátalja részeként ugyanúgy Lonka néven alakult új községgé, mint a déli rész, a Romániához került Tiszalonka.
A Trianoni békeszerződés előtt Máramaros vármegyéhez tartozott. 1920-ban részben Romániához, részben Csehszlovákiához csatolták. Az első és a második bécsi döntés következtében átmenetileg visszakerült Magyarországhoz. A II. világháborút követően Tiszalonka ismét Romániához került, Lonka a Szovjetunióhoz csatolták, ma Ukrajna része.
Lakossága 1910-ben: 2385 lakosból 2057 ruszin, 194 német, 131 magyar
Tiszalonka lakossága 2011-ben: 714 lakosból 624 ukrán vagy ruszin, 65 román, 3 magyar
Lonka lakosságának nemzetiségi viszonyai ismeretlenek.
Érdekesség
Lonkán született Balogh János biológus, ornitológus, tanár, a Magyar és az Osztrák Tudományos Akadémia tagja.
Utcatörténet
Budapesten a XI. kerületben, Sasad városrészben 2010 óta viseli közterület a Lonka utca nevet.
