Máramarossziget (ma Sighetu Marmapei, Románia)
A város a romániai Máramaros megyében, közvetlenül az ukrán határ mellett, a Tisza és az Iza folyók által határolt területen fekszik. Máramarossziget az egykori Máramaros vármegye székhelye és egykor Magyarország faiparának és sóiparának központja volt.
A település a XIII. század végén alakult ki, először 1308-ban említik. A XIV. század közepére jelentős kereskedelmi központtá fejlődött, 1352-ben kiváltságokat kapott mint az itteni sóbányák központja. A XIV. század második felétől rendszerint itt tartotta a gyűléseit Máramaros megye, amelynek 1558-ban már állandó székháza volt a városban. A XIV. század végén a város a huszti uradalom részévé vált, azaz földesúri hatalom alá került. A XV. században a király, majd a királyné tulajdona volt. 1556-ban lett az erdélyi fejedelmeké, 1570-től a Partiumhoz tartozott.
A trianoni békeszerződésig Máramaros vármegyéhez tartozott, 1920-ban a Román Királysághoz került, a második bécsi döntés értelmében 1940. augusztus 30-án a város visszakerült a Magyar Királysághoz. A II. világháború után ismét Románia része lett.
Lakossága 1910-ben: 21 370 lakosból 17 542 magyar, 2001 román, 1257 német
Lakossága 2011-ben: 33 122 lakosból 24 450 román, 4413 magyar, 746 ukrán
Érdekességek
Falumúzeuma az egyik leglátványosabb Romániában. A Skanzenben XVIII. századi parasztgazdaságokat, többek között magyar, román és zsidó házakat, melléképületeket, berendezési tárgyakat láthatunk.
Máramarosszigeten működött Románia leghírhedtebb kommunista börtöne. Az intézményben raboskodtak a rendszer által nemkívánatosnak tartott politikusok, papok, tudósok, művészek, egyéb értelmiségiek. Az 1990-es évektől a kommunizmus és az ellenállás áldozatainak emlékmúzeumát hozták létre a hajdani börtön épületében.
Utcatörténet
A fővárosi XVIII. kerületi Szemeretelepen 1930 óta viseli utca Máramarossziget nevét.
