Nagyajta (ma Aita Mare, Románia)
A székelyföldi falu a romániai Kovászna megye nyugati szélén, Erdővidéken, az Olt folyó közelében, az Ajta-patak két partján terül el, 35 km-re a megyeközponttól, Sepsiszentgyörgytől.
Nagyajta a Miklósvári járás székhelye volt, a XVI. században az akkori Háromszék legnépesebb települései között szerepelt. Neves vásáros helyként ismerték, az 1780-as években nyert vásártartási jogot, amelynek hagyománya napjainkig fennmaradt. Évi vásárai a Julianna napi, áldozócsütörtöki és kis boldogasszony napi vásárok. Nagyajtán a XVIII. század második felében egy széles iparos réteg alakult ki, egykor a falu fazekasközpont volt. Zöld, barna és sárga színű zománcos edényeiről volt híres.
Építészeti és turisztikai értékkel bír a település unitárius vártemploma, amelyet a XVI–XVII. században építettek. A műemlék erődítmény még ma is látogatható.
A trianoni békeszerződésig Háromszék vármegyéhez tartozott, 1920-ban a Román Királysághoz került, a második bécsi döntés értelmében 1940. augusztus 30-án a város visszakerült a Magyar Királysághoz. A II. világháború után ismét Románia része lett.
Lakossága 1910-ben: 1417 lakosból 1385 magyar, 9 román, 9 szlovák
Lakossága 2011-ben: 940 lakosból 841 magyar, 91 román, (7 nem nyilatkozott)
Érdekességek
Nagyajta híres szülötte Kriza János (1811–1875) költő, nyelvész, unitárius püspök, a székely népköltészet kiváló gyűjtője. Irodalmi munkássága elismeréseként a Magyar Tudományos Akadémia a tagjai közé választotta. A faluban bronz mellszobor és kiállítás emlékeztet munkásságára.
Nagyajtán látta meg a napvilágot Bihari József (1901–1981) kétszeres Kossuth-díjas színész, a korszak kiemelkedő színházi és filmes személyisége.
Utcatörténet
A fővárosi II. kerületi Pasarét Nagyajtai utcája 1938 óta viseli a székely település nevét.
