Nagykikinda (ma Kikinda, Szerbia)
Nagykikinda a Vajdaság Észak-Bánsági körzetében helyezkedik el a román határ közelében.
1423-ban Nagkeken néven említik először oklevélben. A középkori település a török korban pusztult el.
1751–1753 között délről érkezett szerb határőrökkel telepítették újra. Az 1770-es évek végén Mária Terézia idején szegedi katolikus magyar családok telepedtek le itt és 1774-re megalapították a Nagykikindai kiváltságos kerületet, melynek székhelye Kikinda lett. Lakói ebben az időben gazdasági és politikai kiváltságokat élvezhettek az osztrák birodalmon belül.
1848. április 14-én véres népfelkelés volt a városban, majd egy évre rá Perczel Mór csapatai itt verték le a szerb felkelőket.
A 18. század végére Nagykikinda az egyik legnépesebb településsé fejlődött Torontál vármegyében, 1858-ban pedig városi jogokat kapott.
Az I. világháború után a Szerb-Horvát-Szlovén királysághoz csatolták. A II. világháború alatt a Bánság többi részével együtt német megszállás alá került. Zsidó lakosságának nagy részét a Staro Sajmište koncentrációs táborba deportálták. 1944-ben Jugoszlávia része lett.
Lakossága 1910-ben: 26 795 lakosából 14 161 pedig szerb, horvát és szlovén, 5 968 magyar, 5 855 német
Lakossága 2011-ben: 59 453 lakosából 49 015 szerb, 6 912 magyar, 1 682 roma
Érdekesség
1996-ban a Kikindai agyagbányában egy mamutcsontvázat találtak. A Kika névre keresztelt mamut megtekinthető a helyi múzeumban, s tiszteletére minden évben fesztivált is rendeznek.
Utcatörténet
Nagykikinda köz és utca Budapest XI. kerületében, Kelenföldön található.
