Sárpatak utca, Budapest IV.

Sárpatak (ma Șapartoc, Románia)

Az erdélyi Sárpatak a Székelyföld és a Királyföld határán, Segesvártól 10 km-re délkeletre fekvő kis falu a mai romániai Maros megyében.

Először 1231-ben említették a települést Sarpotoc néven. A XV–XVI. században a Sárpataki család birtokolta. Lakói valószínűleg katolikus szászok voltak kezdetben. A XIX. században a településen gróf Teleki Domonkos építtetett kastélyt.

A XX. század második felében az erdős helyekkel körbevett, a község központjától elvágott faluból a lakosság a környező városokba költözött, így népességszáma néhány tíz főre csökkent.

A trianoni békeszerződésig Nagy-Küküllő vármegyéhez tartozott, 1920-ban a Román Királysághoz került.

Lakossága 1910-ben: 550 lakosból 345 magyar, 201 román, 4 német

Lakossága 2011-ben: 26 lakosból 12 román, 10 magyar

Érdekességek

Szintén Erdélyben található Marossárpatak Marosvásárhely és Szászrégen városok között, a Maros jobb partján.

Sárpatak neve azzal került be a köztudatba, hogy Petőfi Sándort élve utoljára a Sár-patak hídján látták 1849. július 31-én.

Térképek

Utcatörténet

A fővárosi IV. kerületi Káposztásmegyeren 1990 óta viseli utca az erdélyi Sárpatak nevét.