Segesvár (ma Sighișoara, Románia)
Az erdélyi város Marosvásárhelytől 45 km-re a Segesd pataknak a Nagy-Küküllőbe ömlésénél fekszik a romániai Maros megyében. Segesvár a középkorban egyike volt Erdély legfontosabb városainak, mind gazdasági, mind egyházi szempontból.
Az ősi magyar seg, ség szó dombot, halmot jelentett. Ebből keletkezett -es képzővel és az erősséget jelölő vár utótaggal a település neve. A rómaiak katonai őrhelye állt itt már az ókorban is. A XII. században II. Géza király szászokat telepített be, a város a szász szék központja lett. Középkori várát a tatárjárás után építették fel. A XIV. században szabad királyi városi rangot kapott. A török háborúk alatt és a Rákóczi-szabadságharc idején ostromok, pestis és tűzvész is pusztította a várost, de sikerült megőriznie kulturális központi szerepét. A várost mindvégig híres kézműipar jellemezte. Bronz- és ónművesei, asztalosai, kőfaragói, majd később posztó-, kerámia- és üvegipara tette nevezetessé.
Segesvár történelmi központja 1999 óta a kulturális Világörökség része.
A trianoni békeszerződésig Nagy-Küküllő vármegyéhez tartozott, 1920-ban a Román Királysághoz került,
Lakossága 1910-ben: 11 587 lakosból 5486 német, 3031 román, 2687 magyar
Lakossága 2011-ben: 25 650 lakosból 18413 román, 4429 magyar, 610 roma
Érdekességek
1849. július 31-én Segesvár határában volt Bem József vesztes ütközete a beavatkozó orosz csapatok ellen. Itt tűnt el Petőfi Sándor.
Minden évben megrendezik Segesváron a Segesvári Középkori Fesztivált, amely felidézi a város gazdag középkori hagyományait.
A város szimbóluma az óratorony, amely a város minden részéből látható. A Vár óráján 12 apostol ezüst szobra sétált körbe. Ma múzeum van benne.
Utcatörténet
A fővárosi XVI. kerületének Rákosszentmihályi részén viseli az 1920-as évektől Segesvár nevét utca. A mai XIX. kerületi Kispesten 1940-ben neveztek el utcát az erdélyi településről. Korábban a II. kerületben és a XVI. kerület Sashalmi részén volt Segesvár utca.