Szakolca (ma Skalica, Szlovákia)
Szakolca Szlovákia egyik legnyugatibb települése a cseh határon. Az egykori Nyitra vármegye Szakolcai járásának székhelye volt.
A XIII. század elején már említik a források, 1372-ben Nagy Lajos emelte szabad királyi várossá. A XV. századtól kezdve a környék gazdasági, szellemi és kulturális központja, a XVII. században a Felvidék hat legjelentősebb városa között tartják számon.
Királyt is adott a történelmi Magyar Királyságnak, itt született II. (Vak) Béla király. Jelentős szerepe volt a huszita háborúkban, a Bocskai-szabadságharcban és Rákóczi-szabadságharcban is. Fontos jezsuita központ is, 1662 óta működött gimnázium a városban. Ismert volt mezőgazdáságról, különösen szőlőtermesztéséről is, a város plébániatemplomának egyik oltára a szőlészet védőszentjének, Szent Orbánnak lett szentelve.
Lakossága 1910-ben: 5018 lakosból 4155 szlovák, 505 magyar.
Lakossága 2011-ben: 14 441 lakosból 13 735 szlovák, 313 cseh és 19 magyar (251 nem nyilatkozott)
Érdekességek:
Itt hunyt el Gvadányi József költő 1801-ben.
1911–1913 között itt tanított Juhász Gyula.
A város a névadója az ismert édességnek (Skalický trdelník), mely nagyon hasonlít a kürtőskalácshoz, szokás „szakolcai kürtőskalácsként” is emlegetni, de nem teljesen ugyanaz, illetve a történelme sem nyúlik olyan régre vissza.
Képek:
Utcatörténet
Budapesten a XX. kerületi Gubacsipusztán 1943 óta létezik Szakolca utca. A XVIII. kerületi Ganzkertvárosban 1922 óta a Szakolcai utca viseli a nyitrai település nevét.
