Székpatak (ma Secu, Románia)
A falu a romániai Hargita megyében, Maroshévíztől 14 km-re északkeletre, a Kelemen- és a Gyergyói-havasok közötti Szék-patak völgyében fekszik.
Székpatak a XX. század elején az erdő kitermelésének köszönhetően alakult ki, ugyanis a maroshévízi fagyárak itt is létesítettek kitermelő egységeket. Székpatakon 1914-ben épült meg az első kisebb gyár, így a lakosok egyre gyarapodtak az apró településen. Ebből kifolyólag 1920-ban alakult egy római katolikus elemi iskola, ahol az első tanító a borszéki származású Kamenyitzky Rozália volt. A lengyel származású Kamenyitzky család nőtagjai sokat tettek a környező falvak oktatásának fejlődésért.
Az első világháborúban véres harcok zajlottak le a területen. Ennek emlékét őrzi a Szék-pataki román emlékmű, ahol 771 katonát temettek el.
A falu közigazgatásilag Maroshévízhez tartozik.
Székpatak a trianoni békeszerződésig Maros-Torda vármegyéhez tartozott, 1920-ban a Román Királysághoz került, a második bécsi döntés értelmében 1940. augusztus 30-án a város visszakerült a Magyar Királysághoz. A II. világháború után ismét Románia része lett.
Az 1910-es népszámlálás tábláiban nem szerepel, még Maroshévíz pusztái között sem, valószínűleg még nem volt lakott 1910-ben.
Lakossága 2011-ben: 81 lakosból 65 magyar, 16 román
Érdekességek
A település környéki erdőkben a mai napig élnek medvék, amelyek az itt élőkre is veszélyesek lehetnek. Székpatak közelében 2013 áprilisában egy medve juhászokra támadt, egyiküket megölte, társát pedig súlyosan megsebesítette. A medve valószínűleg azért támadt emberre, mert egy vadász korábban meglőtte.
Utcatörténet
A fővárosi IV. kerületi Káposztásmegyeren 1990 óta viseli utca az erdélyi település nevét.
