Vízakna (ma Ocna Sibiului, Románia)
Szeben megyében, az erdélyi Királyföldön , Nagyszebentől 18 km-re található Vízakna, nevét a Viza nevű patakról kapta. A sóbányászat a római időkben kezdődött a területen. A középkorban gazdag településsé vált a XIX. századig folyamatosan kitermelt sónak köszönhetően.
Vízakna mellett került sor Bem tábornok erdélyi hadjáratának egyik legvéresebb vesztes csatájára 1849. február 4-én. A háromszáz halott honvédet a csata után a Nagyakna-tóba dobták, ahonnan évtizedekkel később is holttesteket dobott fel a víz, ezért Honvéd-tónak is nevezik.
A bányák bezárása után hanyatlásnak indult a város, azonban hamarosan felfedezték a tavak gyógyhatású tulajdonságait és a település a turisztika révén új fejlődési irányban tudott elindulni. A XIX. század elején vette kezdetét a vízaknai sóstavak fürdőzés céljára történő hasznosítása és gyógycélú kiépítése. A századforduló nagyszabású terveinek 1907 és 1911 közötti megvalósításával egyedülálló szecessziós fürdőegyüttessé vált. Legutoljára 2006-ben újították fel a település fürdőjét.
A trianoni békeszerződésig Alsó-Fehér vármegyéhez tartozott, 1920-ban a Román Királysághoz került.
Lakossága 1910-ben: 4048 lakosból 2649 román, 1232 magyar, 62 német
Lakossága 2011-ben: 3422 lakosból 2870 román, 322 magyar, 14 roma
Érdekességek
Petőfi Sándor költő Bem hadsegédeként részt vett a vízaknai ütközetben és az azt követő visszavonulásban. A csata emlékét a Négy nap dörgött az ágyú című verse örökítette meg.
Vízaknán született 1824-ben Bányai Júlia főhadnagy az 1848–49-es szabadságharc hősnője.
Utcatörténet
A fővárosi XIV. kerületi Alsórákos 1929 óta, a XVIII. kerületi Szent Imre-kertváros pedig 1932 óta viseli az erdélyi település nevét. A XX. kerületi Gubacsipusztán 1932-től volt Vízakna utca, amit 1939-ben Vaskapu utcára nevezték át.
