Zsibó (ma Jibou, Románia)
A város az erdélyi Szilágy megyében, Zilahtól 26 km-re északkeletre, a Szamos folyó bal partján fekszik.
A települést 1423-tól százötven évig a Kusalyi Jakcs család birtokolta, a Szamoson úsztatott só egyik fontos állomása volt. Báthory István fejedelem 1584-ben Wesselényi Ferencnek adományozta hűsége jutalmaként. Ettől kezdve a Wesselényi család uradalmi székhelye volt.
1705. november 11-én a zsibói csatában a település mellett szenvedett vereséget a II. Rákóczi Ferenc által vezetett kuruc sereg a labancok hadaitól. A csata emlékére a Szamos jobb partján emelkedő, piramis alakú hegy a Rákóczi-hegy nevet viseli. 1849. augusztus 25-én Kazinczy Lajos vezette honvédek itt tették le a fegyvert az orosz csapatok előtt.
A trianoni békeszerződésig Szilágy vármegyéhez tartozott, 1920-ban a Román Királysághoz került, a második bécsi döntés értelmében 1940. augusztus 30-án a város visszakerült a Magyar Királysághoz. A II. világháború után ismét Románia része lett.
Lakossága 1910-ben: 3047 lakosból 2481 magyar, 532 román, 20 német
Lakossága 2011-ben: 8751 lakosból 6696 román, 1170 magyar, 509 roma
Érdekességek
Zsibón született és hunyt el idősebb Wesselényi Miklós, aki a korszak egyik leghíresebb nőcsábásza volt. Hírneve után kapta becenevét is: a „zsibói bölény”.
A Wesselényi család egykori otthonát Erdély egyik legszebb barokk kastélyának tartják. Kertjében ma botanikus kert működik.
Utcatörténet
A fővárosi XII. kerületbe található Istenhegyen lévő Zsibó utca 1925 óta viseli a szilágysági település nevét.
